Új főosztályvezetőt „kaptunk”

Interjú Szabó Lászlóval, a HTMH főosztályvezetőjével

2003. október 10., 02:00 , 143. szám

Október elsejétől a leköszönt Németh János helyett Szabó László a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) régiónkkal foglalkozó főosztályának megbízott vezetője. A Kárpátalját régről ismerő tisztviselőt ennek apropóján kérdeztük „előéletéről” és terveiről.

– Köztudott, hogy ismeri Kárpátalját. Honnan az ismeret?

– A nyolcvanas évektől a Magyarok Világszövetségében dolgoztam sajtófőnökként. 1988-tól a helyzet megengedte, hogy a szervezet kiterjessze tevékenységét a közvetlenül a határon túl, tehát a Kárpát-medencében élőkre is, s ekkor úgynevezett keleti titkárként arra kaptam megbízást, hogy kialakítsam a Világszövetség Kárpát-medencei kapcsolatait. Tehát már a nyolcvanas évek végétől sűrűn jártam Kárpátaljára, tanúja lehettem a KMKSZ megalakulásának, sorozatban részt vehettem olyan, mondhatni forradalmi megmozdulásokon, mint például március 15. első szabad, azaz tömeges megünneplése az itteni magyarlakta településeken. Ezen emlékek sorába tartozik például a tiszaújlaki Turul-emlékmű felavatása is. Ez egészen sajátságos élmény volt, pontosan láthattam, hol tartott akkor a KMKSZ. Érzékelnem kellett, hogy akkor még ezt az ünnepséget olyanok igyekeztek kisajátítani, akik voltaképpen nem is igazán akarták, hogy legyen az az emlékmű. Például annak ellenére, hogy a több ezer megjelent legalább kétharmada KMKSZ-tag volt, mégis olybá tűnt, mintha a KMKSZ vagy Fodó Sándor ott sem lett volna. 1992-ben úgy alakult az életem, hogy hat évre Pozsonyba kerültem, a Magyar Köztársaság ottani kulturális intézetének lettem az igazgatóhelyettese. Mikor 1999-ben hazatértem, a Határon Túli Magyarok Hivatalához kerültem, a szlovák referatúrára, amelyet egy rövid ideig vezettem is. Amikor néhány héttel ezelőtt értesültem arról, hogy változás lesz a hivatal kárpátaljai főosztályának élén, megpályáztam a posztot.

– Mivel foglalkozik egy főosztályvezető a HTMH-ban?

– Egy főosztályvezetőnek igen sok mindennel kell foglalkoznia. Számos kérés fut be a HTMH-ba, melyek, miután Kárpátaljára vagy Ukrajnára vonatkoznak, nálunk csapódnak le. Alig három napja vagyok hivatalban, máris több ilyen kéréssel találkoztam. Segítséget kértek például a lembergi magyarok, akik emléktáblát szeretnének állítani, s az itteni református egyház, mely buszjavításhoz kéri a támogatásunkat. Ugyanígy számos kérés fut be a magyar államigazgatás egyéb hivatalaihoz is, például az Oktatási Minisztériumba, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába stb. Bár ott is vannak határon túli magyarokkal foglalkozó részlegek, gyakran megkeresnek bennünket a véleményünket kérve. Tehát egyfajta véleményformáló, döntés-előkészítő, koordináló feladatot látunk el.

– Milyen elképzelésekkel lát munkához?

– Természetesen a kárpátaljai ismereteim és kapcsolataim az elmúlt években némileg megkoptak. Alig néhány napja bíztak meg a főosztályvezetői teendőkkel, mindenekelőtt tehát igyekszem tájékozódni, felvenni mindenkivel a kapcsolatot. Arra törekszem majd, hogy kiegyensúlyozott, korrekt kapcsolatot tartsak kivétel nélkül minden kárpátaljai magyar közösséggel, intézménnyel, szervezettel.

ntk