2003. október 31.

„Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint.”(1 Péter 3,18)

Jézus Krisztus földre jövetelének az volt a célja, hogy minket Istenhez vezéreljen. És most sorolhatnánk részletesen, hogy ezért történt karácsony, nagypéntek, húsvét; ezért tanított, ezért tett csodákat, ezért járta végig a szenvedések útját, ezért vállalta a töviskoronát – minden azért történt, hogy minket, akik Istentől nagyon messze szakadtunk, sőt vele szembeszegültünk – Istenhez visszavezessen. Nagypénteken a kárpit kettéhasadása azt jelképezte, hogy mindnyájunk előtt nyitva az út Istenhez. Ádám és Éva bűnesete miatt mi mindannyian mint Isten ellenségei jövünk a világra. A Róma 23,3-ban olvassuk: „Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” A Szent Isten elé úgy, ahogy a világra jövünk, nem járulhatunk. Az Isten szentsége, tisztasága nem tűri a bűnt. De ő eleget tett a mi bűneinkért. Elszenvedve a mi büntetésünket a Golgota keresztfáján; ő az igaz, aki soha, semmi hamisságot nem követett el, meghalt helyettünk, a nem igazakért, hogy az ellene lázadó embernek, aki tőle bármilyen messze sodródott, lehetőséget adjon, hogy az Istenhez visszataláljon.

Úgy azonban, ahogy megszülettünk, nem mehetünk vissza, meg kell tisztulni. János apostol írja levelében: „Jézus Krisztusnak, az Isten fiának vére megtisztít bennünket minden bűntől”. Magunkat nem tudjuk megtisztítani, a bűnt, amit elkövettünk, nem tudjuk jóvátenni, hiába minden emberi próbálkozás. Luther Márton éjjel-nappal imádkozott, böjtölt, sanyargatta magát, nyugalmat azonban nem talált mindaddig, amíg az Igét olvasva megértette, hogy Isten ingyen kegyelemből ad bűnbocsánatot, örök életet, és nem a saját érdemeinkért. De nem is kell erőlködni, mert Jézus vére megtisztított. Amikor ő meghalt, és kimondta, hogy elvégeztetett, mindannyiunk előtt megnyitotta az Atyai ház kapuját. Ezen azonban mindenkinek magának kell belépnie hit által. Ez azt jelenti, hogy én rá vagyok szorulva az Isten megváltó szeretetére, mert bűnös vagyok, de hiszem, hogy Isten a Jézus Krisztus érdeméért, az én bűneimet is megbocsátotta, elfogadott gyermekének.

Testvérem, te, aki olvasod e sorokat, találkoztál-e már Jézus Krisztussal? ő téged is szeret, érted is meghalt, hogy örök életed legyen.

Seres János
esperes-lelkész