Pont erre nincs pénz?!

2003. december 12., 01:00 , 152. szám

„Miért szűnt meg a vasárnapi iskola Nagybocskón? Pont erre nincs pénz?” – szegezi nekem a kérdést egy nagybocskói nagymama. Mint mondja, a környezetében minden magyarként számon tartott család gyermeke a vasárnapi iskolában tanult meg magyarul írni-olvasni.

Ez azért is fontos, mivel a negyedik éve működő katolikus magyar óvodából a nagy­bocs­kói gyerekek helyben csak ukrán első osztályba mehetnek, a magyar iskolai osztály megnyitása ugyanis kellő számú tanuló hiányában évek óta késik.

Igyekszem elmagyarázni, hogy a program fenntartásához szükséges pénzért pályázni kell, s hogy bár eddig mindig jutott a szórványprogramra, ezúttal más „projektek” javára döntött a pályázatok elbírálását végző közalapítványi kuratórium… Magyarázkodom, pedig magam sem értem, hogy ha tíz évig fontos volt a magyar szó védelme, most mi lehet ennél fontosabb, előbbre való.

„Ha a mostani hat-hét éves kisiskolások nem tanulják meg a magyar betűvetést, félő, hogy később már nem akarnak nyűglődni vele. Én nem értek a politikához, de ha az anyaország nem segít, akkor néhány év múltán nem lesz kitől magyar szót, éneket, imát hallani a kárpátaljai magyar végeken” – ad hangot elkeseredésének Julika néni.

Igaza van. Kár, hogy azok, akik a támogatásokról döntenek, nem látják-hallják a bustyaházai óvodásokat verselni, a gyertyánligeti, kőrösmezői ministránsokat imádkozni, énekelni. Pedig akkor talán ők is másként „értékelnének”, „bírálnának”…

léna