Nem bánom, csak bírjak járni…

Egy erős asszony története

2004. január 2., 09:00 , 155. szám

A nagyszőlősi járási Tiszaújhelyen él egy 27 éves fiatalasszony, aki hat éve szenved a sclerosis multiplex nevű betegségben. Varóné Bátori Erzsébet, a 9 éves Brigitta és a 6 éves Dávid édesanyja, szerettei, környezete segítségével hatalmas küzdelmet folytat életéért. Története, akaratereje, az élethez való ragaszkodása mindannyiunk számára példaértékű lehet…

– Mikor derült ki, hogy beteg?

– A kisfiam, Dávid, 1997 májusában született, s másfél hónap elteltével jelentkeztek az első tünetek. Éreztem, hogy romlik a látásom, gyengébb vagyok. Az orvosok kezdetben azt hitték, hogy mindez a szülés következménye, senki sem gondolt arra, hogy más okot keressen. Végül Ungváron közölték a diagnózist, habár speciális vizsgálaton nem estem át. A férjem nem akart beletörődni a dologba, ezért elmentünk Mátészalkára, majd Nyíregyházára. Végül Debrecenben átestem az MRI-vizsgálaton, és 1998-ban nyilvánvalóvá vált, hogy sclerosis multiplexben szenvedek.

– Milyen tünetei voltak?

– Először a végtagjaim zsibbadtak, majd a bordáim, a látásom meggyengült. Minden három hónapban szedtem a B-vitamint, s az egyéb gyógyszereket, a férjem megtanulta beadni az injekciókat. Ez jó is volt egy ideig, de az állapotom tovább romlott. 1999-ben két hónapig csak ültem a székben, teljesen megvakultam, s habár tudtam mozgatni a végtagjaimat, de nem úgy, ahogy én szerettem volna. Aztán édesanyám nagyon kedves magyarországi ismerősei által a dél-pesti kórházba kerültem. Itt körülbelül háromhavonta egy 5-8 napos kezelésen esek át. Sajnos az idő múlásával gyengül a gyógyszerek hatása, és az orvos azt is mondta, nem szedhetem a gyógy­szereket huzamosan, mert rengeteg mellékhatásuk van. A legutóbbi kezelés alkalmával ajánlották, hogy járjak bottal, de én ezt nem akarom. Az orvosom azt tanácsolta, próbáljam megszerezni a magyar állampolgárságot, mert van egy erősebb gyógyszer a kezelésemre, de azt csak a magyar állampolgárok igényelhetik, és még azok is várólistára kényszerülnek.

– A család hogyan viszonyult a betegségéhez?

– Elfogadták. A férjem édesanyja, a gyermekeim sokat segítenek, és egy helybeli asszony, Rozmán Rita is rendszeresen eljár hozzám. Bár én, ha lassan is, de majdnem mindent el tudok végezni a konyha körül, csak az alapanyagok legyenek kéznél.

– Mik a kilátások, mit mondanak az orvosok?

– Semmit nem mondanak. Erre a betegségre nincs gyógymód: egy vírus megtámadta az agyamat, pedig addig sosem volt semmi bajom. 17 évesen férjhez mentem, 18 évesen megszültem a kislányomat, dolgoztam, normális életet éltem. A kezelés egyik mellékhatása a súlynövekedés: azelőtt 54 kg volt a testsúlyom, most 72 kg, de nem bánom, csak bírjak járni. Egyébként minden gyógymódot kipróbálunk, ami a tudomásunkra jut. Többen azt is tanácsolják, hogy vállaljak még egy gyereket, és akkor vagy meggyó­gyulok, vagy teljesen leesek a lábamról, de én inkább így döcögök lassacskán, fel szeretném nevelni a gyermekeimet.

– Miből meríti az erőt?

– A gyerekeimből. Attól nem lesz jobb, ha elkeseredem…

F. K.

Sclerosis multiplex

Az agy és a gerincvelő ismeretlen kórokú betegsége, fokozatosan elpusztítja az idegrostok mielinhüvelyét. Ennek következménye az idegi impulzusok továbbításának átmeneti megszaka­dása vagy romlása, ami főként a látó- és érzőpályákat, valamint a végtagok mozgatópályáit érinti. A legtöbb esetet 20 és 40 éves életkor között diagnosztizálják. Tünetei: a végtag gyengesége vagy remegése terheléskor, látásvesztés vagy homályos látás, érzészavar, járásbizonytalanság, szédülés, kettőslátás. Ezek a korai tünetek rendszerint visszafejlődnek, de hónapok vagy évek múlva általában visszatérnek. A sclerosis multiplex oka tisztázatlan, ezért kezelése sem kielégítő. A kutatások arra utaltak, hogy a betegséget vírusfertőzés okozza, mely beindítja az immunrendszer kóros reakcióját, de az élő mikroorganizmust mindeddig nem sikerült kimutatni.