Ahol oktatni és fejleszteni egyszerre kell

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

2004. január 16., 09:00 , 157. szám

Az év elején rendszerint minden intézmény, szervezet, vállalat számvetést készít a hátrahagyott esztendőről. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola háza táján sincs ez másként, annál is inkább, mivel normatív támogatás hiányában az intézmény vezetőinek a tudományos-oktatási problémák mellett a menedzseléssel összefüggő kérdéseket is állandóan szem előtt kell tartaniuk. Dr. Orosz Ildikót, a főiskola elnökét arra kértük, összegezze a felsőoktatási intézmény elmúlt évi működését.

– Milyen évet zárt a beregszászi magyar főiskola?

– A két legfontosabb eredmény, hogy a tavalyi évtől valamennyi főiskolai szakunk államilag elismert, illetve hogy júliusban először vehettek át diplomát a nálunk végzett óvodapedagógusok, valamint azok a hallgatók, akik 1999-től a kertészmérnöki, 2000-től a gazdálkodási speciális képzési formában tanultak a főiskolán. Ha figyelembe vesszük, hogy nagyon kevés olyan kisebbségi kezdeményezés van Kárpátalján, amely meg is valósította kitűzött céljait, akkor talán joggal lehetünk büszkék ezen eredményekre. Jelenleg közel 800 hallgató tanul a főiskolán, mégpedig tandíjmentesen, ami szintén nem lebecsülendő dolog, hiszen ha a fiataloknak fizetniük kellene azért, hogy tanulhassanak, nagy részük valószínűleg nem tudna részt venni a felsőoktatásban.

– A főiskola továbbra sem kap ukrán/magyarállami normatív támogatást, és időről időre felröppen a hír, hogy anyagi gondokkal küzd az egyetlen államilag is elismert határon túli magyar felsőoktatási intézmény…

– Időnként valóban vannak gondjaink, de a 2003-as költségvetési évet sikerült jól zárni, ami megítélésem szerint nem kis eredmény. Kifizettük munkatársaink fizetését, kiegyenlítettük a számláinkat, és még kisebb fejlesztésekre is futotta. Mindez azonban távolról sem jelenti, hogy ne lenne égető szükségünk az állami költségvetési támogatásra, hiszen a pénzkeretünk rendszerint nem követi a folyamatosan fejlődő-bővülő főiskola növekvő igényeit, arról nem is szólva, hogy menet közben kell megteremtenünk az intézmény működésének infrastrukturális alapjait. Magyarán, biztosítanunk kell, hogy diákjainknak legyen hol, legyen miből, mivel tanulniuk. Az állami támogatás hiánya azért is fájó a számunkra, mivel a főiskola közvetlenül és közvetve is jelentős mértékben hozzájárul a központi költségvetéshez. Csupán az elmúlt évben különböző járulékok és adónemek formájában közel 360 ezer hrivnyát fizettünk az államnak. A főiskola, a kollégium, a vendégház dologi kiadásai mintegy 380 ezer hriv­nyát tettek ki (közüzemi díjak, víz, gáz, villanyáram, fűtés, benzin, telefon, inter­net stb.), eszközjellegű beszerzésre, fejlesztésre közel 140 ezer hrivnyát költöttünk, a különböző felújítási munkálatokra pedig megközelítőleg 380 ezret. Tettük mindezt az ország-, a megyehatáron belül mint adófizető, illetve mint áru- és szolgáltatásfogyasztó intézmény. A főiskola persze közvetve is „haszontermelő”, mivel a diákjaink, tanáraink Beregszászban laknak-élnek, tehát itt vásárolnak, vesznek igénybe szolgáltatásokat. Az sem utolsó szempont, hogy a főiskola munkahelyeket teremt, és a kötelező iskolai szakmai gyakorlatok alkalmával a fogadótanárok munkáját is segíti.

– Említette az infrastrukturális beruházásokat. Milyen fejlesztésekre volna szükség, s hogyan sikerül ezeket finanszírozni?

– 2003-ban sikerült befejezni a kollégium épületének tatarozását, s megkezdődött leendő otthonunk, az egykori törvényszéki épület renoválása, amelynek tavaly sikerült a teljes tető­szer­keze­tét felújítani. Az idei év célkitűzése az épület harmadik szintjének lakhatóvá, használhatóvá tétele. Eddig száz ablakot cseréltünk ki, ami szintén nem kis összegbe került. Legfőbb támogatónk a Magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Főosztálya, a tőlük kapott pénz rendszerint fedezi a működési költségeket. Minden egyéb pénzforrást pályázati úton teremtünk elő, ami komoly szervezési munkát igényel.

– Az egykori törvényszéki épület tatarozása rendkívül költség- és időigényes. A Beregszászi Református Egyházközséggel kötött bérleti szerződés értelmében viszont a főiskola még öt évig „lakhat” a jelenleg otthonául szolgáló egyházi tulajdonú ingatlanban. Mi lesz azután?

– A saját ingatlan, a megfelelő felszereltség a mi esetünkben egyelőre csak álom, elérendő távlati cél, amelyet mindazonáltal igen komolyan veszünk, hiszen a főiskola hosszú távú fejlődésének ez az alapja. Az egészséges persze az lenne, ha az erdélyi, felvidéki egyetemek mintájára, amelyeknek a magyar állam jóvoltából még indulásuk előtt megteremtették a működési feltételeit, a mi főiskolánk is kapna egy egyszeri, fejlesztési célú támogatást, hogy aztán valóban csak a szakmai dolgokra kelljen koncentrálnunk.

-farkas-