Tiszaásvány: A ré­gi templom meséi

Régi iratokat találtak a tiszaásványi református templom tetőterében

2004. március 5., 01:00 , 164. szám
A tiszaásványi református templom

A Csap melletti Tisza­ásvány református temploma tetőszerkezetének átvizsgálásakor jelentős mennyiségű régi iratra bukkantak a helyiek.

Mészáros Zoltán tiszteletestől megtudtuk, hogy a régi egyházi dokumentumok és könyvek közül a szovjet időszakban sok elveszett, de a tetőtérbe elrejtett írások, jegyzőkönyvek, leltárkönyvek és anyakönyvek átvészelték az idők viharait. Ráadásul közülük sok nagyon értékes, hisz például az anyakönyvek kisebb megszakításokkal az 1700-as évekig visszamenőleg megvannak. Fenn­maradt az egyházközség levelezése is, igaz, a legtöbb dokumentum az első világháború előtti, és a két világháború közötti időszakból származik. Számos irat, számla és levél örökítette meg a templomépítés mikéntjét. Fennmaradt egyebek mellett a Kiss Márton egykori Ung megyei esperes levelezésének kivonatát tartalmazó könyv 1795-ből, továbbá egy 1796-ban elkezdett pénztárkönyv, a presbiteri ülések jegyzőkönyvei 1842-től 1900-ig, a gyülekezet tulajdonában lévő szárazmalom és magtár nyilvántartási könyve, valamint Szabó István káplántanítónak a gyülekezet történetét leíró rövid munkája 1898-ból.

Ezen régi dokumentumok alapján Mészáros Zoltán lelkész sok eddig nem ismert részletet derített ki a falu múltjáról.

– Tiszaásvány 1768-ban alakult anyaegyházzá, és 1796-ban építettek egy egyszerű, fagerendákból összerótt, paticsfalú templomot. Szintén 1796-ban épült a különálló, gerendákból összerótt harangtorony, amely egyetlen vasszeg és mindenféle vasanyag alkalmazása nélkül készült. A templom deszkamennyezete 100x50 cm-es mezőkre volt osztva. Minden mezőn más-más magyar virágmintás motívumú festmény volt látható. Ezeknek a díszítéseknek a készítője ismeretlen, a hagyomány szerint egy bujdosó mester műve volt.

– Ezt a régi templomot 1922-ben zárták be, mivel életveszélyesnek lett nyilvánítva. Ezután egy ideig a parókián tartották az istentiszteleteket, majd pedig az állami iskolában. 1927-ben a már említett festett mennyezetet, valamint a fatornyot a műemlékvédő bizottság utasítására Kassára szállították, a Kelet-szlovenszkói Múzeumba. Később az egyházközség peres úton próbált pénzt követelni a múzeumtól, de mivel a múzeum vezetői írást nem adtak ígéreteikről, nem sikerült érvényt szerezni kártérítési igényüknek. 1928-ban bontották le teljesen a régi templomot, használható anyagát pedig nyilvános árverésen eladták.

– 1937-ben a gyülekezet új templomot épített, amely a II. világháború miatt csak 1944-re készült el. Ekkor a csapi csomópont ostroma miatt Tiszaásvány hadszíntérré vált, és a templom is súlyosan megrongálódott. E sérülések nyomát a tetőzet ma is magán viseli. Idén nyáron szeretnénk hozzákezdeni a felújításához. A gyülekezet maga is elkezdte a gyűjtést, a templomban egy külön perselyt helyeztünk el e célra, illetve körlevelet küldtünk a kárpátaljai református gyülekezetekhez is, melynek köszönhetően máris több mint húsz gyülekezettől kaptunk segítséget. Így reméljük, hozzá tudunk kezdeni a munkálatokhoz.

– Ami a régi templomot illeti, falunk lakói semmit nem tudnak a Kassára szállított régi harangláb és kazettás mennyezet sorsáról, de a közeljövőben szeretnénk kideríteni, hogy túlélhették-e ezek a számunkra fontos műemlékek a háborút.

B. Zs.