Adalékok a Kárpátalja szó történetéhez

Kárpátaljai magyarnak valljuk magunkat. Fontosnak érezzük, hogy megismerjük a különböző idegen hatalmak által sokáig eltitkolt vagy meghamisított valódi múltunkat, és hogy a jelen feladatait felismerve tisztességesen szolgálja mindenki nemzetét azon a helyen, ahova a teremtő Isten rendelte. Többek között ez a záloga annak, hogy lesz jövője, lesz szellemi, lelki és anyagi felemelkedése itthon is e maroknyi kárpátaljai magyarságnak.

Ezt a sokat szenvedett, gyönyörű kis területet valaha Magyarország négy északkeleti vármegyéje – Ung, Bereg, Ugocsa, illetve Máramaros – foglalta szervezeti és szerkezeti egységbe. Erdéllyel ellentétben azonban ez a vidék sohasem volt elkülöníthető tájegység. A trianoni tárgyalóteremben a politikusok irgalmatlan kegyetlenséggel, teljesen mesterségesen választották le Magyarországról ezt a négy vármegyényi területet.

Annak ellenére, hogy a Kárpátalja szó már a XIX. században ismert volt, csak Trianon után vált használatossá geopolitikai fogalomként, amit a csehek foganatosítottak Podkarpatszka Rusz néven. (Az évek során különböző megnevezésekkel illették ezt a földet, de e cikknek nem témája ennek tanulmányozása.)

A "Kárpátalja" szó eredetének megvilágítására figyelemre méltó adatokra találunk a korabeli munkácsi sajtót tanulmányozva. Ezek szerint a Kárpátalja kifejezést vidékünkön először a Latorca-parti város akkor még egyetlen lapja, a Munkács használta 1886-ban.

Ennek az esztendőnek a tavaszán Liszt Ferenc egyik legkedvesebb tanítványa, Thomán István koncertezett Munkácson, akinek egyébként rokoni kapcsolatai is voltak a városban. A Csillag Szállóban megtartott hangversenyen a zongoramuzsika mellett Mendelssohn gyönyörű e-moll hegedűversenye is elhangzott. A nagy zenei eseményt ismertető kritikában írja a munkácsi lap, hogy a zongorista "a kárpátalji városkában" vendégszerepelt nagy sikerrel. Ez az eddig ismert legelső említése a szónak. Valószínűsíthető, hogy Munkácson már korábban is használhatták ezt a kifejezést a Latorca-parti város jelzőjeként, mert egy-egy szó írott formában való rögzítését általában megelőzi valamilyen szóbeli tradíció.

Ebbe a kifejezésbe nyilván még csak Munkácsot érthette bele a cikkíró, mint olyan helységet, amely a hegyek lábánál, a Kárpátok aljában fekszik. Ha ránézünk Munkács fekvésére, teljesen indokolt ez a megállapítás: a várost csak nyugat felé övezi alföldi táj. Minden más irányban a Kárpátok szépsége tárul a szemlélő elé úgy, hogy a dombok észak felé fokozatosan hegyekké nemesednek. Valóban találó volt Munkács kapcsán a " kárpátalji városka" megállapítás.

Néhány esztendő elteltével, 1889 októberében megjelenik Munkács második hetilapja, a Kárpátalja. A rövid életű újság első számában a szerkesztő, aki egyébként a Munkács című lapnak volt korábban munkatársa, ezt írja: "...Nem feledkeztem én meg arról, hogy van egy beszélő szerve már e városnak, a "Munkács."...Hát baj lesz-e az, hogy egy ily vidéknek és városnak – mint a miénk – két tüdeje és két beszélő szerve is leend?! – Annál többet s egymást támogatva, annál jobban fognak beszélni. Csak egy lenne a baj, ...ha nem lenne kiért és kinek beszélni. Ily gondolatokkal fordulunk tehát a t. olvasó közönséghez... s ajánljuk figyelmébe a "Kárpátalja" c. lapunkat, mely nevét azért kapta a keresztségben, mert lehetőleg fel akarja ölelni az éjszak-keleti Kárpátok alján lakó népek érdekeit, s annak érzelmeit és kívánságait akarja tolmácsolni."

A fentiekből kitűnik, hogy a Kárpátalja szó alatt – feltételezhetően – nem konkrétan körülhatárolható módon, de ha nem is sokkal, azért Munkács városnál valamivel szélesebb területet ért a cikkíró.

A Kárpátalja című munkácsi lap második számában újabb adalékokat találunk a szó értelmezéséhez. Világos az idézett részletből, hogy az olvasók Munkácsot (és legfeljebb a városhoz szorosan hozzátartozó vidéket) értették a Kárpátalja kifejezés alatt. A cikkíró viszont szeretné a lap hatáskörét az egész Bereg megyére kiterjeszteni, " mert ez a mi vármegyénk is" azzal együtt, hogy a munkácsiak úgy érezték: a megyei vezetés méltánytalanul bánik a várossal.

Az alábbi idézetből a fentieken kívül azt is megérezhetjük, hogy nem emelnek kifogást a munkácsiak az új lap címével kapcsolatban: "T. Szerkesztő Úr! "Kárpátalja" c. lapjának 1-ső számát örvendezve fogadta a Kárpátalja, mert fel akarja ölelni az itt lakó népek érdekeit és azok érzelmeit, kívánságait akarja tolmácsolni. Alkalmasabb időben nem nyilvánulhatott ily törekvés, engedje ennél fogva, hogy azonnal tért foglalhassunk. Ne foglalatoskodjunk mindig csak kárpátaljai városunkkal (vagyis Munkáccsal – a szerk.), épp oly fontos és közeli nekünk a mi régi kedves Bereg vármegyénk, melyhez való szeretetünk bár eddig nem lett kellőleg ápolva, méltányolva s úgy tekintettük azt, mint melynek ügyeit mások intézik, és mi csak engedelmeskedünk, de mindig éreztük, hogy ez a mi vármegyénk is..."

Nem lehetett Beregszász és Munkács viszonya felhőtlen ezekben az esztendőkben. Ezt igazolja a beregszászi Bereg című lap néhány sora, amit a munkácsi Kárpátalja című lap címválasztása kapcsán ír. Gúnyos, sértő a hangnem: "...midőn lapja czímét választá, bizonyosan a K. (Kárpátok) tetejére gondol; avagy talán az aljánál is lejjebb, a mocsárra. Annyi bizonyos, hogy a czíme alaposan el van tévesztve." (Megjegyzendő, hogy e rosszindulatú megnyilvánulás ellenére Beregszásznak is megtetszett később a szó, mert néhány évtized múlva itt is éveken keresztül jelent meg egy lap ilyen címen, amelynek megnevezését – tudomásunk szerint – akkor már senki sem kifogásolta a beregszásziak közül.)

Ennek a szembenállásnak az egyik oka az volt, hogy a munkácsiak hátránynak érezték, hogy a megye ügyeit Beregszászból irányították. Ennek orvoslására egyesek Munkácsot szerették volna a megye központjának, megint mások olyan átalakítási elképzeléseket szorgalmaztak, amelyekben Munkács is kapott volna valamilyen központi jelleget: "...Beregszásznak – mint megye székhelyének – e vidékre semmi befolyása nincs erkölcsi tekintetben, mint akár Aradnak vagy Temesvárnak. – Érezzük hatalmaskodását, egyebet nem. Támogatásában nem részesülünk, de mesterséges ellenhatásában: igen! – Azért nem csoda, ha nem is igen lelkesedünk érette. Beregszásznak súlya, ha van, a Tisza mentén s a beregmegyei felvidéken érvényesül. Jótékony melege, mielőtt hozzánk érne, a Szernye mocsárba ful..."

Kárpátalja területe az 1938-as első bécsi döntés után részlegesen, 1939 márciusának második felétől pedig teljes egészében újra Magyarországhoz tartozik. Az egyik munkácsi lapban ennek az évnek a nyarán "Isten veled, Kárpátalja" címmel olvashatunk arról, hogy geopolitikai értelemben nincs szükség többé a Kárpátalja névre, mert az elcsatolt vármegyék visszakerültek az anyaországhoz: "...nincs többé szükség a Kárpátalja névre sem... A csehek adták a "Podkarpatszka Rusz" nevet, ...használjuk az "Északkeleti-Magyarország" megnevezést."

1941-ben is találkozunk olyan gondolatokkal, amelyek szintén azt hangsúlyozzák, hogy ez a szó politikai értelemben elveszítette aktualitását, mert e terület újra szerves része lett Magyarországnak.

1944-ben ezt a sokat szenvedett vidéket megszállták a szovjet csapatok, és a kiépített totalitárius rendszerrel mindent, ami a múltra, a polgári világra emlékeztetett, igyekeztek brutálisan kiirtani. A Kárpátalja szót is száműzték a hivatalos fogalomtárból, viszont a köznapi élő nyelvi használatból a hatalom minden próbálkozása ellenére sem tudták eltüntetni. A szovjetrendszer és annak szószólói a Kárpátontúl kifejezést tették kötelezővé. Csak 1989-ben, a szovjetrendszer szétesése előtt röviddel nyerte vissza a "Kárpátalja" szó, ez a hajdanán Munkácson megszületett kifejezés hivatalosan is a létjogosultságát.

Popovics Béla