Ilona mostantól triciklivel járhat iskolába

Köszönjük, hogy segíthettünk!

2004. április 30., 10:00 , 172. szám

Egy holland alapítvány támogatásával és néhány segítő szándékú ember együttműködésével eljutott a kért speciális bicikli ahhoz a kőrösmezői kislányhoz, aki paralízise miatt egyedül nem képes iskolába járni.

Március 5-i lapszámunkban írtunk arról, hogy él a felső-Tisza-vidéki Kőrösmezőn egy most ötödikes kislány, Lengyel Ilona, aki paralízise miatt nehezen jár, és bár szeret tanulni, segítség nélkül nem képes iskolába járni. Édesanyja, Mária évekig egy hagyományos biciklin tolta nap mint nap kislányát az iskolába, ami a köves, dimbes-dombos úton nem egyszerű feladat.

Ilonának ráadásul rendszeres mozgást javasoltak orvosai, amihez az adott körülmények között egy mechanikus meghajtású, háromkerekű bicikli szolgálna a legjobb eszközül – mondták el ott-jártunkkor a szülők.

Kérésüket közzétettük, majd továbbítottuk néhány jótékonysági intézményhez és szervezethez. Katkó László, a Nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon igazgatója azonnal reagált megkeresésünkre. Alig egy hónap múltán jelezte: kész a bicikli, el lehet juttatni a címzetthez.

A speciális kerékpár elkészítését egy holland alapítvány, a masluisi Stichting AK finanszírozta. Készítője a tiszaújfalui Révész Endre kerékpárjavító mester volt, aki egy "normál" biciklihez konstruált egy kettőzött kerékrészt, így biztosítva az alkalmatosság stabil egyensúlyát. A tricikli ülésének és kormányának magassága állítható, továbbá a "jármű" el van látva kézifékkel, világítással, fényvisszaverőkkel.

"A nagydobronyi rehabilitációs központunkban nap mint nap szembesülünk azzal, milyen pluszt jelent egy testi fogyatékos gyermeknek egy ilyen, a mozgást segítő eszköz. Tudom, mit jelent ágyhoz-székhez kötötten élni, és természetes, hogy lehetőségeinkhez mérten ez esetben is megpróbáltunk segíteni" – mondta el kérdésünkre Katkó László.

A fuvarozást Szallár Sándor, lapunk terjesztője vállalta magára, így múlt csütörtökön el is indulhattunk Kőrösmezőre. A Lengyel-porta előtt egész fogadóbizottság várta a küldemény érkezését, a kis Ilona dél óta ücsörgött a kapu előtti padon, hogy elsőként láthassa a várva várt kerékpárt. A tricikli megérkezett, és legnagyobb örömünkre épp megfelelőnek bizonyult mind méretében, mind formáját-szerkezetét tekintve.

Ilona mosolygó szeme igazolta az önzetlen segítők fáradozását, mi pedig a szülőkkel és szomszédokkal együtt örültünk a kislány boldogságának. Ilona később köszönőlevelet írt, és egy vasárnapi iskolában tanult magyar dalocskát is elénekelt. Búcsúzóul a fülembe súgta: "Köszönöm". Mi is köszönjük, hogy segíthettünk!

P. Zs.