2004. május 21.

2004. május 21., 10:00 , 175. szám

"Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok: lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyosságot a Szent Lélek által, hogy nagy az én szomorúságom és szüntelen való az én szívemnek fájdalma, mert kívánnám, hogy én magam átok legyek, elszakasztva a Krisztustól az én atyámfiaiért, akik rokonaim test szerint." (Rom 9:1-3)

Olvasva Pál apostol bizonyságtételét, szinte eláll a lélegzetünk. Lehet így szeretni népemet, rokonaimat, embertársaimat? Lehet ilyen önfeláldozó valaki másokért? Lehet-e másokért ilyen áldozatot vállalni? Ma erre a legtöbb ember azt mondja, hogy az ilyen ember bolond, nem e világra való.

Valóban igaz. Pál meg is vallja ezt: "A mi országunk a mennyekben van, honnét az Úr Jézus Krisztust is várjuk" (Fil 3:20). De ez nem bolond ember szava, hanem a Krisztussal találkozott ember bizonyságtétele: Krisztus Jézusban hinni, Őt várni úgy, hogy hallgatok tanácsára, mert hozzá készülök, vele akarok lenni az örökkévalóságban. Vagy nincs ilyen? Csak ez a földi lét az emberé? Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk? Mi az igaz? Pál erre is választ ad az I. Kor. 15: 19,20-ban. "Hacsak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül s zsengéjök lőn azoknak, akik elaludtak." Pál bizonyos a feltámadásban, de azt is tudja, hogy nemcsak üdvösség van, hanem kárhozat is. És a kárhozattól szeretné megmenteni honfitársait, az embert. Látja népét a hitetlenség és a romlás útján. Megmentő szeretettel van népe iránt és ez buzgóságának háttere. Elmondhatta, hogy egymaga többet munkálkodott, mint a 11 apostol együttvéve.

Van-e nekem hitem a feltámadásban? Készülök-e a Jézussal való találkozásra? Bánt-e és fáj-e, hogy népünk bűnben és hitetlenségben él? Megteszek-e mindent a lehetőségeim szerint mások megmentésére, mások javára, van-e irgalmasság szívemben mások iránt? Hogyan élem meg földi életemet? Tudom-e, hogy Isten küldötte vagyok e jelenvaló világban? Pál apostol igazat mondott. Életével és halálával tett erről bizonyságot: "Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség." Elmondhatom-e ezt én is? Adjon az Úr ilyen hitet, Szent Lelkét töltse rám, legyen vezérem és tanácsosom, hogy boldog legyen a célba érésem. De nemcsak nekem, hanem népemnek, rokonaimnak, családomnak és az egész embervilágnak is.

Úgy legyen. Ámen.

Gulácsy Lajos