Gyetván Csaba: A sport a hobbim és az életem

A Barátok közt Giorgiója

2004. május 28., 10:00 , 176. szám

Gyetván Csaba, a Barátok közt című sorozat Giorgiója (Szentmihályi György) a magyar színészválogatott tagjaként nemrég Beregszászban is bizonyíthatta, hogy nemcsak a kamerák előtt, hanem a gyepen is megállja a helyét. A meccs után fiatalok tömegei álltak sorba autogramért vagy fényképért, a tinilányoknak különösen nagy élményt jelentett a találkozás.

– A sorozat szemmel láthatóan nagy népszerűséget szerzett neked.

– Igen, furcsa is volt eleinte. Most már hozzászoktam, hogy bárhová megyek, mindenhol megismernek. A környező országok magyarlakta vidékeire is igaz ez, itt még nagyobb szeretettel fogadnak. Nyilván azért is van ez így, mert az ittenieknek kevesebb alkalmuk van találkozni olyan emberekkel, akiket a televízióban látnak. Budapesten ez már kicsit másképp működik. Másrészt, ahol az ember lakik, ott büszkébb rá a környezete. Sokszor látom, hogy sétálnak a házunk előtt idegenek, és mutogatják, hogy itt lakom. Ezek érdekes, de jó dolgok, aminek örülni kell. Egyáltalán nem terhes, jó érzés nagyon, hozzá lehet szokni.

– Hogy kerültél be a sorozatba?

– Egy reklámügynökségnek dolgoztam, másfél évig modellkedtem, különböző reklámfilmekben szerepeltem. A fotózások, reklámfilmek mellett az ügynökség elküldi az embereit filmek válogatásaira is, így kerültem be a Barátok közt válogatására. Eleinte csak pénzkereseti forrás volt az egész, de mostanára nagyon megszerettem.

– Ismerted a sorozatot?

– Igen. Nem mondom, hogy minden részét megnéztem, de naprakész voltam belőle, mint a legtöbb ember. Szeretem a sorozatot, és nagyon örülök, hogy bekerültem.

– A filmben olasz fiút játszol.

– Angolul és spanyolul beszélek középfokon, ez nyilván előny volt, de nem volt feltétel az olasz nyelvtudás, hiszen csak pár mondatot kellett olaszul mondanom.

– Időben mennyit jelent a forgatás?

– Nem mondhatnám, hogy minden időmet elveszi. Heti négy napot forgatunk, keddtől péntekig, akkor sem reggeltől estig, egy fél nap mindig marad a teendők intézésére.

– Nem nehéz színészmúlt nélkül szerepelni?

– De igen, sokkal nehezebb nekünk, fiataloknak, mint azoknak, akik színészként érkeznek. Képzett, rutinos színészeknek nyilván könnyebb előadni egy adott szituációt, de ebből a szempontból igen hálás a sorozat vezetősége. Kiválasztanak valakit, akire szükségük van, akiben éreznek tehetséget, és egy idő után az illető úgyis eljut arra a szintre, amit elvárnak tőle. Ez azért is előnyösebb, mert így nem rendelkezik olyan színészi adottságokkal, amelyek nem szükségesek a szerephez, a stáb maga alakítja olyanná a színészt, amilyenné a szerep kívánja.

– Színpad?

– A színpad nem vonz, nem tudom elképzelni, hogy valaha is színpadi darabban szerepeljek. Ahhoz olyan fokú elhivatottság szükséges, ami bennem nincs meg.

– Kedvenc színészed?

– Szendrei József. Ő is a színészválogatott tagja. Amikor bekerültem a csapatba, Felvidéken játszottunk. A meccs előtt volt egy bemutatkozás, mindenkiről elmondták, ki melyik színház tagja. Amikor Szendrei Józsefhez értek, elhangzott, hogy ő az 1986-os aranycsapat kapusa, aki hivatását tekintve ugyan nem színész, de mégis ő a legnagyobb színész köztünk.

– Mivel foglalkozol a sorozaton kívül?

– Tavaly nyáron befejeztem a főiskolai tanulmányaimat a Budapesti Gazdasági Főiskola Kereskedelmi, Vendéglátó-idegenforgalmi szakán. Nincs különösebb hobbim, a sport az egyetlen, ami egyrészt kikapcsolódást jelent, másrészt mondhatom, hogy az életem is. Újságokból csak sportújságot olvasok, a tévében is szinte csak sportműsorokat nézek. Emellett nagyon szeretem a teniszt és a snowboardot.

– Egy időben aktívan sportoltál.

– Továbbra is focizom, bár ez most már csak hobbi a munka mellett. Dunakeszin lakom, tizenkét éve focizom ott egy NB III-as labdarúgócsapatban. Most már kevesebbet sportolok, mint régen, de nagyon örülök neki, hogy az edzőm továbbra is számít rám, és nem merült föl, hogy teljesen abbahagyom a sorozat miatt. Azt hiszem, nem is tudnám soha abbahagyni, mert aki ebbe belekóstolt, az nem tudja az életéből kitörölni. Nagyon hiányzik az öltözők légköre, a meccsek hangulata, az edzések miliője. Ha az embernek rossz napja van, ideges valami miatt és elmegy edzésre, felszabadul, megnyugszik. Az edzés helyre tud tenni, nagyon sok mindenre jó.

Olasz Tímea

Névjegy:

Beceneve: Csabi

Született: 1979.06.03.

Magasság: 181 cm

Testsúly: 75 kg

Végzettsége: közgazdász

Hobbi: sportok

Kedvenc itala: meggylé

Kedvenc együttese: U2

Kedvenc színe: kék

Kedvenc külföldi színésze: Brad Pitt

Kedvenc étele: milánói sertésborda

Kedvenc sportja: foci