A vízpótló öntözésről néhány szóban

Május a gyümölcsösben

2004. május 28., 10:00 , 176. szám

A gyümölcsösünk öntözéséről sokat és sokféleképpen tudunk, és alkalmazzuk is a különböző vízpótló öntözési technikákat. Jó azonban néhány alapszabályt betartanunk, mert a helytelenül alkalmazott öntözésnek is megvannak a maga veszélyei.

Az első tanács, amit az öntözés kapcsán jó megfogadnunk, hogy ne kezdjük az öntözést tavasszal túlságosan korán, mert a téli csapadékból tárolódik elegendő mennyiség a tavaszi kihajtáshoz, virágzáshoz is. Ugyanakkor megnevezhetők azok a kritikus időpontok, amikor az öntözést el kell végeznünk. Az első időszak a virágzást követő 40-50 napon belül van, ez az időszak általában májusra, június elejére tehető. Az ekkor végzett öntözésnek esetlegesen terméskötődést elősegítő hatása lehet. Nyár elején és közepén a termésnövekedési szakasz az az időpont, amikor gyümölcsösünk a legtöbb vizet igényli. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy semmiképpen se öntözzünk délben, tűző napsütésben. Ilyenkor az öntözővíz hirtelen lehűti a gyümölcsfák felületét, és gutaütésszerű pusztulást okozhat. Általános, hogy a napsütésben végzett öntözés után perzseléses tünetek jelentkeznek.

Persze nemcsak a helyes időmegválasztás a fontos, hanem figyelembe kell vennünk egyes gyümölcsfajaink vízigényét is. Általánosságként elmondható, hogy vízigényesek a bogyósok (különösen a szamóca), továbbá az alma, a körte és a dió. Szárazságtűrő az őszibarack, de főleg a mandula. Természetesen a vízigény fajtánként is változik. Különbséget kell tenni öntözés tekintetében az alanyok és az egyes termesztési módok szerint is.

Nagyon fontos kérdés, hogy mivel öntözünk. Minden természetes víz alkalmas az öntözésre, ugyanakkor a legtöbbek által alkalmazott kútvíz már nem minden fenntartás nélkül válik be. Néha a kútvíz igen meszes, kemény és túlságosan hideg. A vízkeménységre a termesztett gyümölcsfajok közül elsősorban a szamóca érzékeny. Egy másik sokak által előszeretettel alkalmazott öntözési mód a trágyalével való öntözés. Ne öntözzünk trágyalével vagy egyéb szerves anyaggal fertőzött vízzel. Ezek csurgaléka kellemetlen fertőzést okozhat kertünkben és környezetünkben. A trágyaleves öntözés szakértelmet és fokozott ellenőrzést igényel, mivel a lé egyes alkotóelemei a gyümölcsbe is beépülnek.

Általánosságként elmondható, hogy az öntözővíz menynyisége 40 mm körüli lehet. Gyümölcsösünkben szóba jöhet valamennyi ismert öntözési mód: barázdás, esőztető, csepegtető. A folyamatos és egyenletes vízutánpótlást elsősorban a terjedőben lévő csepegtető öntözés biztosítja, ugyanakkor a rendszer adottságainál fogva érzékeny a megfelelő víztisztaságra.

Az öntözés pozitív hatásai a következők: talajszerkezet-javító hatás, az öntözővíz elősegíti a kálium és a foszfor behatolását.

M. B.