Mennyit ér a hűség?

2004. június 25., 10:00, 180. szám

Nemrég a helyi sajtó beszámolt arról, hogy az ukrán törvényhozás SZDPU(o) frakciójának tagjai úgy határoztak, a saját támogatási kvótájukat Ungvár fejlesztésére fordítják. A hírek szerint a több mint 57 millió hrivnyányi támogatás nemrég meg is érkezett Ungvárra, s azt mindenekelőtt a víztisztító berendezések rekonstrukciójára, a csatornarendszer kiépítésére, a minap ismét élvonalbeli labdarúgó-együttessé vált Zakarpattya stadionjának fejlesztésére fordítják majd.

A helyi viszonylatban igen jelentős támogatás kapcsán azonnal megindultak a találgatások, hogy vajon mivel érdemelte ki a megyeszékhely az egyesített szociáldemokraták megkülönböztetett figyelmét. A legkézenfekvőbb válasz azonban, miszerint Kárpátalja valószínűleg Ukrajna legszociáldemokratább megyéje, tehát megérdemli ezt a figyelmességet a párt részéről, önmagában aligha lehet kielégítő. A hír kapcsán ugyanis jó néhányan feltehettek maguknak egy másik kérdést is, hogy tudnillik, miért csupán Ungvárt részesítik támogatásban a honatyák, holott nem ez az egyetlen, s talán nem is a "legszocdemebb" városa Kárpátaljának.

A saját házunk táján maradva, Beregszászban is elhangzik a kérdés: a megye egyetlen, többé-kevésbé még magyar városa miért nem részesülhet támogatásban, holott a helyi vezetés igen sokat tett azért, hogy az itteni 72-es választási körzetnek ugyancsak szociáldemokrata parlamenti képviselője legyen. A lehetséges válaszok egyike úgy hangzik, hogy Gajdos István parlamenti képviselőnk talán nem rendelkezik a kellő súllyal a párton belül a város érdekeinek érvényesítéséhez. A másik magyarázat: túlságosan is sokat tett-tesz, s túlságosan készségesen a város a szocdemekért. Azt pedig, amit úgyis sajátjának tekinthet, senki sem igyekszik adományokkal megtartani. Az eredmény persze mindkét esetben azonos: amint a szovjet időkben, úgy most is mostohagyermeke a Vérke-parti város a hatalomnak.

ntk