A Ruszkai-Pálóci család és Nagydobrony a XIII–XV. században

2004. július 2., 10:00 , 181. szám

Nagydobrony, akár a legtöbb kárpátaljai település, soha nem játszott kiemelkedő szerepet a magyar történelemben. Nem zajlott közelében sem csata, sem országgyűlés, de történetének része azoknak a jelentős történelmi szerepet játszott családoknak a históriája, amelyek itt kaptak vagy szereztek földbirtokot.

Kezdetben, mint minden ungi, beregi falu, Nagydobrony is a király birtokában volt. Egy határjárásról szóló okmányban bukkan fel először a Dobron név 1270-ben, V. István uralkodása alatt (1270-1272). A király két év múlva Rusdi Mihálynak adományozta a falut. Nem tudjuk, voltak-e utódai. 1299-ben viszont már egy Mátyás nevű birtokosát említik a források, aki a szomszédos Kisdobronyt, akkor Istvántelkét, is birtokolta.

A XIII. századtól azután Nagydobrony története leginkább a Ruszkai-Pálóci rokonság történetével fonódott össze. Hogy az összefüggések jobban kidomborodjanak, tekintsük át az akkori történelmi helyzetet. A tatárjárás (1241-1242) utáni évtizedekben vagyunk, amikor az utolsó Árpád-házi királyok uralkodtak: V. István, IV. (Kun) László, és III. András. Hatalmuk fokozatosan hanyatlik. Egyre erősödnek viszont a tartományurak, akik kiskirályokként egész országrészeket tartottak hatalmuk alatt. Ung megyében, és további hét megyében, Aba Amadé befolyása érvényesült. Még IV. László (1272-1290) idején sikerült – a király ellenében is – megszilárdítania hatalmát, III. András (1290-1301) alatt az ország nádori tisztségét is viselte. 1311-ig, haláláig zavartalanul uralkodott tartományában. Megyei tisztséget vagy akár csak egy-egy falut az ő akaratából kaphatott bárki a hívei közül. 1311-ben viszont a kassai szász polgárokkal támadt nézeteltérése során megölték.

Két fia a kassaiak börtönébe került, ahonnan csak azután szabadultak, hogy Károly Róbert (1308-1342) király embereinek közvetítésével lemondtak Kassa meghódításáról, visszaadták a királynak Zemplén és Újvár (Abaújvár) megyét, valamint Lubló és Munkács várát. Ennek a megalázó egyezségnek a tartalmát az Amadé-fiak fegyverrel kívánták saját javukra megváltoztatni. 1312-ben a trencséni nagyúr, Csák Máté seregével megerősített hadaik élén Kassa ellen vonultak, de a király serege Rozgonynál útjukat állta. A tartományurak egyesített serege vereséget szenvedett, a vezérek, köztük Amadé két fia, holtan maradtak a csatatéren.

A rozgonyi csata végzetes következménnyel járt az Amadé-fiak tartományuraságára. Szepes, Sáros és (Aba)Újvár megye a király birtokába került. Elveszítették többek közt Munkács várát is. Örökbirtokaikat viszont megtarthatták, miután Károly Róbert hűségére tértek. Amadénak László nevű fia 1317-ben még Ung megyei ispán, uralma azonban nemsokára véget ért. 1317-ben ugyanis a király hadvezére, Ákos Mikcs megostromolta és elfoglalta az Abák ungi fészkét, Nevicke várát. Ung megyében előbb a győztes Mikcs Elek nevű öccse az ispán, majd 1328-tól Drugeth János óbudai várnagy – a későbbi nádor – kapja ezt a tisztséget, aki 1333-tól megkapja Nevickét és az Abák összes ungi birtokát is.

(Folytatása következik)

Varga Sándor,