Belpolitika: Indul a Juscsenko-Janukovics párharc

Elnökválasztás: lezárult a jelölés időszaka

2004. július 30., 10:00 , 185. szám

Az elnökválasztás közeledtével éleződnek az intrikák. Ez magától értetődő szabályszerűségnek tűnik, a jelenség meghatározása mégis pontosításra sorul. A feszültség és a tisztázandó kérdések körüli zűrzavar nem arányosan növekszik a végkifejlet közeledtével. Érdemes különválasztani a küzdelem fokozódását és az intrikák bonyolódását.

Az elnökjelölés időszakának lezárultával az intrikák egy része elenyészett. Pontosabban a főszereplők személyével és pozíciójával kapcsolatos kombinációk egyszerűsödtek le azzal, hogy győzött a papírforma.

A leglényegesebb esemény kétségkívül az, hogy Kucsma elnök nem vág neki harmadszor a kampánynak. A Garantáló megnyilvánulásait két ellentétes motívum hatotta át ez idáig: a nosztalgikus beletörődés és a hatalomhoz ragaszkodó tettvágy. Az utóbbi nem volt elég erős ahhoz, hogy nyílt kihívást intézzen a Nyugat és a változásra sóvárgó ukrán társadalom ellen. Ugyanakkor a hatalomhoz és az események feletti kontrollhoz való ragaszkodás és a játékszenvedély nem gyengült meg benne annyira, hogy máris átadja a tényleges hatalmat.

Az elnök fékezhetetlen tetterejének legfőbb áldozata Viktor Janukovics, a hatalompárti csoportosulások közös jelöltje. A Nagy Donnak nem adják meg a lehetőséget, hogy az adminreszursz élén maga szervezze meg a kampányt. Októberig bábunak kell maradnia, akit folyamatosan veszélyeztet a Garantáló esetleges elégedetlensége, bármiféle szeszélye.

Ugyanakkor magát a hatalompárti jelölt státust is Kucsmának köszönheti Janukovics. A Garantáló felsőbb hatalma nélkül ugyanis aligha lehetett volna megakadályozni, hogy a hatalompárti táborból Kinahon és Omelcsenkón (Kijev polgármesterén) kívül is elinduljanak páran. Pusztovojtenko, Kirpa, Litvin - végül mind beálltak a sorba anélkül, hogy biztosak lehetnének jövőjükben a hatalompárti jelölt választási győzelme esetén. Igaz, Tihipko kapott egy kampányfőnöki állást, ami a dnyepropetrovszki csoportosulással kötött egyezséget kívánja szimbolizálni.

Ha azonban nincs a Garantáló, akkor garancia sem létezik arra, hogy Janukovicsnak sikerül megegyeznie a többi oligarchikus csoportosulás vezetőjével. A hatalmát végsőkig megtartó Kucsmának még néhány hónapig azt is garantálnia kell, hogy a jelenleg a hatalmat gyakorlók táborát nem gyengítik meg nagyarányú dezertálások.

A valamit valamiért elve tehát szépen érvényesül a kormányzati oldalon. Janukovics végre biztosan közös jelöltnek érezheti magát, s cserében csak az elnöki kegymegvonás Damoklesz-kardját kell elviselnie a feje fölött.

Juscsenko vezérségét a másik oldalon semmi és senki nem kérdőjelezi meg. Bár gyilkos konkurenciaharc folyik hívei közt a Messiáshoz való minél nagyobb közelségért, komoly belső konfliktus nem fenyeget. Mindenkinek a kampány idején kell hasznosságát demonstrálni a győzelem utáni osztozkodás startpozícióiért. Lehetséges, hogy az egymás elleni intrikákon és a saját teljesítmény reklámozásán kívül a Juscsenko-csapatnak marad elegendő energiája magára a kampányra is. A legutóbbi kijevi tömeggyűlés képe, amely az önjelölés hátterét adta, mindenesetre komoly szervezési potenciálra enged következtetni.

Miután az intrikák ideje lassan lejár, a politikai feszültség forrásává az elnökválasztás két legfőbb esélyesének kampánya lép elő. Az esélytelen pártjelöltek - Moroz, Szimonyenko, Kinah stb. - éppúgy nem befolyásolják majd érdemben a politikai klímát, mint a többi, szóra sem érdemes, inkább csak az alkalmat kihasználó exhibicionista önjelölt. Maga a küzdelem minden valószínűség szerint anyagcsata jellegét fogja ölteni. Anyagcsatának az I. világháború rengeteg emberéletet és hadianyagot felemésztő ütközeteit nevezték. A kifejezés arra utal, amikor az összecsapások a "ki kit darál be végül" forgatókönyv szerint zajlanak, és hiányoznak a napóleoni háborúk nagy ívű, elegáns manőverei.

Juscsenko minden bizonnyal rendszerváltó, a helyzetet fekete-fehérben lefestő lózungokkal próbál majd meg rájátszani a társadalom változás iránti igényére. Ezt az üzenetet - mivel alig van saját tömegtájékoztatási eszközük - gyűléseken, plakátokon és háztól házig agitáció útján fogják eljuttatni a társadalomig. Közben megpróbálnak elég embert mozgósítani a választási bizottságokba. Fontos összetevője lesz kampányának a szélsőjobbos imidzs enyhítése, amit a szocdem propagandagépezet alakít róla. Ennek jegyében zárta ki a frakcióból Tyagnyibokot, az egyik galíciai nacionalistát, aki nyíltan orosz- és zsidóellenes kijelentéseket tett.

Janukovicsnak nem lehet még kiforrott kampánystratégiája. A helyzetből adódóan azonban világos, hogy kampánya gerincét a tévén keresztül folytatott Juscsenko-ellenes negatív kampány adja majd, vagyis azt folytatják, ami jelenleg is zajlik. Ehhez jön majd némi kormányzati sikerpropaganda bér- és nyugdíjemeléssel, valamint a lakosság megdolgozása az adminreszurszon keresztül.

Összességében tehát az lenne a meglepő, ha valami olyasvalami történne, ami új a fenti sémához képest. Az is érdekes lehet, mit találnak ki a felek, ha a felmérések még október 31-e előtt egyértelművé teszik valamelyikük győzelmét. Addig azonban még van idő.

Sz. K. M.