Álmai, tervei voltak még

In memoriam Veres Péter

2004. augusztus 6., 10:00, 186. szám

Július 26-án elhunyt Veres Péter festőművész. A kiváló beregszászi alkotó egész életét családjának és a festészetnek szentelte. Barátai, alkotótársai, családtagjai pár hónapja köszöntötték 61. születésnapja alkalmából.

Amikor a neves jubileum kapcsán köszöntöttük a Kárpátalja hasábjain, Veres Péter azt mondta a festészetről, hogy az "nem türelem, hanem szeretet kérdése". Bár tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, mesélt álmairól. Arról, hogy egyszer festészet-rajz szakkört szeretne indítani Beregszászban, hogy szívesen beutazná a világot...

Veres Péter a rendszerváltás után lett hivatásos alkotó. Nehezen vált meg képeitől, többet meg is tartott magának, illetve a családjának. Az utóbbi időben gyermekeivel, a szintén festő Veres Ágotával és Zoltánnal egy katalógus összeállításán dolgozott, rendszerezte képeit, dokumentálta művészete főbb állomásait.

"A vérbeli festmény témájának kibontakozásában a színélmény a meghatározó, amit a grafikai és fakturális játékok, a kivitelezés szellemessége csak fokozhat, de nem helyettesíthet"– írta Ő maga a készülő katalógusba.

Lánya, Veres Ágota így vall édesapjáról: "Gyermekien rá tudott csodálkozni egy-egy színpárra, apaként is felhívta a figyelmemet, hogy nézzem már meg, milyen szép, milyen csodálatos. Hangulatból festett, sokszor kitalált történeteket. Lehetett adni a szavára, olyan kifinomult, markáns ízlése volt. Ő az emberi, alkotói példaképem, és emellett Apa volt, így, nagybetűvel".

Veres Péter idén nyáron is számos magyarországi kiállításra, alkotótáborba kapott meghívást. Az életmű-katalógus kiadását követően itthonra is tervezett egy nagyszabású tárlatot.

Minden alkotásából sugárzik életszeretete. Így emlékezzünk vissza rá.

vn-pzs

Veres Péter 1943. március 5-én született Csonkapapiban. Tanulmányait az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában végezte kerámia szakon. Foglalkozott kirakatrendezéssel, reklám- és plakátfestéssel, belsőépítészettel, kerámiával, szobrászattal, folyóirat-illusztrálással, dolgozott tervezőművészként a beregszászi majolikagyárban. A rendszerváltás óta élt a festészetnek.

1968-óta vett részt kiállításokon. Képeire a merész, hatásos színvilág, a rendhagyó formai megoldások és a játékosság a jellemzőek. Grafikai sorozatot készített a honfoglaló magyarokról.

Alapító tagja volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, tagja az Ukrán Képzőművészek Szövetségének. Díjai: 1994 – Hatvani Magyar Tájak Biennálé Bronzdiploma és a Tőkés László Mozgalom munkajutalma; 1996 – Csepel, József Attila Művészeti Alapítvány díja; 2002 – Makó Város Önkormányzatának díja.