A Feszty-körkép: a teljes munkácsi panoráma

Megtaláltuk a vázlatok elkészítésének pontos helyszínét!

2004. augusztus 6., 10:00, 186. szám

(Elejét lásd előző számunkban)

A kiállított képet a megnyitás után röviddel, 1894 novemberében egy fiatal munkácsi festőtehetség is megtekinthette. A kis Welber fiút Wekerle Sándor és a munkácsi Nedeczey János országgyűlési képviselő is felkarolták, s a budapesti út alkalmából a Feszty-körképet is megcsodálhatta. Szüleinek a fővárosból írt levelében a kisfiú így emlékezik: "Alig tudtam kijönni, úgy szédültem bele. Milyen világ az! azok az ős emberek! szinte féltem tőlük. Egész éjjel nem tudtam aludni, pedig igen drága vendéglőben voltam szállva. Csak az ágyért 2 forintot fizetett Nedeczey úr..."

Az elkészült és kiállított képről nagyon szép sorokat olvashatunk egy másik cikkben is, ahol a szerző büszkén hívja fel a figyelmet a monumentális alkotás munkácsi vonatkozásaira: "...e nagyszabású festmény bennünket úgy is mint hazafiakat, úgy is mint különösen munkácsiakat közelebbről érdekel... Tudjuk, hogy e kép megalkotásához Feszty Árpád két ízben rándult le Munkácsra. Az első alkalommal készült el az első kompozíció, ezt követte az egész körkép terve egy tized nagyságban...

A művész másodszor Mednyánszky, Spányi, Ujváry társaságában jövén Munkácsra, színvázlatokat készített, fölvételeket eszközölt s mathematikai pontossággal lerajzolták környöskörül a munkácsi völgyet, amely a vereckei-szoroshoz vezet.

Ily előzmények után következett az óriás mű megszerkesztése..."

Részlet egy másik korabeli leírásból, a híres műértő tárcaíró, Tóth Béla tollából:

"... látjuk Árpádot és vezéreit, a magyarok táborát, a szekereken közelgő asszonyokat... Északon a szolyvai havasok fehérlenek, nyugaton a Latorca vize kanyarog, keleten erdős halmok zárják be a szemhatárt, délen pedig a munkácsi hegy mögött nagy, termékeny rónaság mosolyog. Fönségesen szép ez a vidék, benne van hazánknak minden zordon szépsége és derült bűbája... Elragadó ez a táj! Ha egyéb sem volna az óriás vászonon, máris azt mondanók, hogy ez a festmény művészetünk egyik legszebb alkotása. Soha nem hatott még így ránk festett levegő, felhő, hegy, föld, erdő és víz..."

Az 1894-ben megalakított Magyar Körkép Részvénytársaság egyik kiadványában a következő leírás olvasható az alkotásról:

"A néző leghelyesebben jár el, ha a festmény szemlélését az északi oldalon kezdi el. Velünk szemben áll a szolyvai havas (a Szentmiklós község fölött húzódó Borló vonulatáról van szó – a szerző). Őseink a Vereckei-szoroson jöttek át s a volóci völgyön lehúzódva értek a mai Munkács vidékére s itt pillantották meg legelőször a magyar hazát, az alföldi rónaságot.... jobbra a szolyvai havasoktól vonul végig a munkácsi hegység, ...szemben a havassal terül el a beregi rónaság, háttérben a távol kékellő beregszászi hegyekkel. Jobbra a síkságon a Lovácska hegység végzi a Kárpátok láncolatát, középen a munkácsi várhegy mered ki magában a síkság közepén. A síkságon kanyarog a Latorca..."

Hosszú szünet után 1943-ban merült fel újból a munkácsi sajtóban a Feszty-körkép azzal kapcsolatban, hogy egyes hírek szerint Ungvár meg akarja szerezni. A cikk írója leszögezi, hogy a képnek Budapesten van jogosultsága, de ha mindenképpen elkerülne onnan, akkor csak Munkácsot illetné meg, mert a művész itt festette a vázlatokat.

Ungvár 1941-től önmaga számára el akarta perelni Munkácstól az Árpád-szobor felállításának jogát. A város vezetését nem érdekelte, hogy a Latorca-parti polgárok már az 1890-es évek elejétől nagyon komolyan dolgoztak azon, hogy a város központjában Árpád fejedelemnek szobrot állítsanak. A munkácsiak sérelmesnek érezték az ungváriaknak ezt az önző magatartását. Érthető ezek ismeretében az a felháborodás, amit annak a híre váltott ki, hogy Ungvár a Feszty-körképre is vágyakozik. Néhány sor az 1943-as sajtó idevágó részéből: "... Ungvár lépéseket tett a Feszty Árpád "Magyarok bejövetele" című körképének megszerzésére... Ha megfelel a hír a valóságnak, mely szerint Ungvár már helyiséget is felajánlott, akkor azt kell mondanunk, hogy rovásunkra és kárunkra szolgáló cselekedet történt.

Előrebocsátjuk, hogy véleményünk szerint e nemzeti kincs részére Budapesten kell megfelelő, méltó elhelyezést biztosítanunk, hogy az egész ország népe és a külföld számára is a legjobban hozzáférhető legyen... Ám, ha bármi oknál fogva mégis arról lehetne szó, hogy Feszty Árpád körképe vidékre kerüljön, akkor itt csakis és kizárólag Munkács város jöhet számba..."

Az 1894. május 12-én elkészült alkotás először a mai Hősök tere bal oldalán felépített körpavilonban volt kiállítva. Olyan óriási sikere volt, hogy rövidesen Londonban is bemutatták. Ezalatt Budapest helyhatósági szervei elhatározták a Szépművészeti Múzeum felépítését azon a helyen, ahol a körkép épülete állott. Az Angliából visszatért alkotást a Városligetben helyezték el egy fából készült kiállítóteremben. 1944-ben bombatalálat érte az épületet, s a festmény is komolyan megsérült. Később nyolc méteres sávokra fölszabdalva biztonságosabb helyre menekítették az évek alatt még jobban károsodott körkép megmaradt részeit. Hoszszú vajúdás után végül lengyel restaurátorok nagyszerű munkájának köszönhetően megújult a hányatott sorsú mű, amely végül Ópusztaszeren talált végleges otthonra.

Feszty Árpád csodálatos alkotását, a munkácsi tájat oly hűségesen megörökítő körképet 1995. augusztus 1-jétől tekinthetik meg ismét a látogatók.

Popovics Béla