A régi munkácsi római katolikus templomtól a székesegyházig

2004. augusztus 13., 10:00 , 187. szám

Augusztus 7-én volt száz esztendeje, hogy elhelyezték a Munkács központjában álló római katolikus templom alapkövét. A krónika viszont sokkal korábban kezdődik...

A székesegyház udvarán szerényen húzódik meg a gótikus stílusú Szent József-kápolna, amely az 1904-ben lebontott régi római katolikus templom megmaradt szentélye. Közel nyolcszáz esztendő történéseiről tudnának beszélni ezek a falak, ugyanis már a XIII. században templom állhatott itt. 1333-ból maradt fenn az első írott feljegyzés: a munkácsi lelkészséget ekkor a kivételes parochiák között említi a pápai tizedek lajstroma.

Nagy Lajos leánya, Erzsébet királyné 1376-ban Beregszászban okiratot bocsátott ki arról, hogy Munkács a templom védőszentjének, Szent Mártonnak az ábrázolását használhassa címerül hivatalos pecsétjén.

A templom eredetileg átmeneti stílusban készülhetett a román kor és a gótika határán, amelynek első nagyobb átalakítása az itt gyakran megforduló és a város határában található egyik hegyen pálos rendi kolostort is alapító Erzsébet királyné nevéhez fűződhet a XIV. században. Később, a Hunyadiak alatt ismét jelentősen felújították.

Munkács és az innen három kilométerre fekvő vár története szorosan összefügg. A város gyakori elpusztítása részben azzal magyarázható, hogy a várat bevenni képtelen ostromlók tehetetlenségüket nemegyszer a városon bosszulták meg: kifosztották és felgyújtották.

A XVI. században Miksa király seregei perzselték fel a várost a templommal egyetemben. Büdy Mihály, az uradalom akkori bérlője, a király költségén állíttatta akkor helyre Isten házát.

A protestánsok ezen a vidéken nagyon hamar megjelentek. A templomot is elfoglalták és néhány rövidebb időszakot leszámítva kizárólag ők használták. A református II. Rákóczy György idejéből a vallási toleranciának egy szép példáját őrizte meg számunkra a krónika: Munkács katolikusai az északi mellék-, míg a protestánsok a főhajóban tartották meg szentmiséiket, illetve istentiszteleteiket.

Az 1657-ben berontó lengyel hadak a várossal együtt a templomot is elhamvasztották. A tűzben a harangok is megolvadtak.

A protestánsok ekkor az erejüket meghaladó helyreállítási költségek miatt Lórántffy Zsuzsanna segítségét kérték.

1660-ban Báthory Zsófia visszaadta a katolikusoknak templomukat, sőt később egy közepes nagyságú harangot is öntetett számukra.

Évekkel később a bujdosó kurucok egy csapata lepte meg Munkácsot. Fosztogatásaik a templomot sem kímélték. Végül Báthory Zsófia várőrsége űzte ki őket a városból.

A fejedelemnő halála után a protestánsok megpróbálták viszszaszerezni az általuk öntetett harangot, de mivel az nagyrészt a korábbi katolikus harangok ércéből készült, kárpótlás ellenében elálltak követelésüktől, viszont rövidesen újra övék lett a templom, mikor Thököly kurucai szállták meg a várost.

A magyar szabadság és függetlenség szimbóluma lett a munkácsi vár 1686 és 1688 között, amikor Zrínyi Ilona hősies kiállása következtében az osztrák sereg képtelen volt azt elfoglalni.

A császári hadak első nagyobb ostroma 1686. április 30-ig tartott. Az osztrák csapatok vezére, Caprara Aeneas a városon állt bosszút, amiért nem volt képes a várat bevenni: felperzselte azt. A tűzvészben Isten háza is elpusztult.

A munkácsi vár 1688 utáni feladását követően a templom újra a katolikusoké lett, s ez így maradt a mélyen vallásos, katolikus II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc alatt is, aki gyakran megfordult Munkácson, szeretett városában, s ilyenkor mindig hallgatott itt szentmisét.

A háborús időkben elkövetett megszentségtelenítések miatt a templomban még a múlt században is meglévő Mária-kép - a feljegyzések szerint - könynyezett.

Az 1711-es szatmári békekötés után Munkács az uradalommal egyetemben a koronára szállt, de a kincstár a templomot csak azután hozta rendbe, hogy falai már roskadoztak.

II. Rákóczi Ferenc Bereg megyei birtokait rövidesen a Schönborn grófok kapták meg, akik komolyan foglalkoztak a templom alapos renoválásával. Az első érdemi lépéseket Schönborn Ervin Jenő tette meg, amikor a XVIII. század közepén a főhajót erős pillérekkel megtámasztva dongaboltozattal látta el. Rövidesen a déli oldalhoz kápolnát is illesztettek egy munkácsi család jóvoltából, s néhány esztendő múlva a tornyot is alaposan felújították; az órát is ekkor helyezték el rajta.

A XVIII. század második felében kétszer csapott villám a toronyba, melynek helyrehozatala mellett az uradalom segítségével újraöntötték az egyik megrepedt harangot is, majd sor került az egész templom felújítására.

Néhány év múlva a város kegyura egy új szószéket, majd Schönborn Bucheim Ervin, áldozatkészségének újabb tanújeleként, 1800-ban egy Bécsben festett, a lovon ülő Szent Mártont ábrázoló gyönyörű oltárképet adományozott a templomnak, amelynek a XIX. század elejére négy harangja volt; a legnagyobbat 1866-ban öntötték újra a munkácsi római katolikus egyház költségén, a második Báthory Zsófia megrendelésére 1677-ben, a harmadik 1768-ban, míg a negyedik, kis lélekharang 1769-ben készült.

A XIX. század második felétől a sok megpróbáltatást megélt templom további sorsa szinte állandóan napirenden volt Munkácson. Az alapos felújítás vagy egy új templom felépítése volt a vita tárgya. A millennium évében dőlt el végérvényesen, hogy egy reprezentatív új templomot építenek a megnövekedett városi lakosság számára már túlontúl szűk, az évszázadok folyamán rengetegszer leégett, toldozott-foltozott régi templom helyett.

1903-ban a munkácsi gimnázium évzáró vizsgáira Budapestről idelátogató neves kormánybiztos felfigyelt a régi templom különleges szépségére és stílustörténeti értékére. Műemlék volta miatt ellenezte annak lebontását. A ma is látható gótikus szentély végül is ezért maradt meg.

Az 1904 húsvétja után elkezdett munkálatok gyorsan haladtak: a gótikus főhajó, az északról hozzáépített késő gótikus mellékhajó és sekrestye, valamint a XVIII. századi kápolna lett igen rövid idő alatt lebontva.

A megmaradt szentély 25 éven keresztül oltár nélkül, üresen állt, s miután a Műemlékek Országos Bizottsága nem tudott gondoskodni fenntartásáról, az egyház vállalta át ezt a feladatot. 1930. március 23-án egy munkácsi adományozó bőkezűségéből a városban elkészített Szt. József-oltár felszentelésével a kápolna Szent József nevét vette fel, s főleg a diákság használta az elkövetkező esztendőkben. A templom múltját is felidéző szentbeszédet a kápolna felszentelésekor Kertész Pál várpalánkai lelkész mondta. Az ünnepélyes eseményről a korabeli helyi sajtó is beszámolt. (Tévednek azok a kiadványok, amelyek Szent Mihály- vagy Szent Márton-kápolnának nevezik a régi templom meghagyott szentélyét!)

A szovjet megszállást követően néhány év múlva raktár, majd képtár lett a kápolnából, amely csak a kilencvenes évek elején került vissza a római katolikus egyház tulajdonába.

A felújított gótikus kápolna északi falán középkori freskórészletek láthatók. A fából készült tabernákulum, oltár, ambó és az apszisban elhelyezett ülőhelyek Matl Péter munkácsi szobrászművész alkotásai.

(Folytatása következik)

Popovics Béla, Munkács