Az idén is útra keltek a salánki fiatalok

Olvasói levél

Augusztus 8-án harminchárom fős csapattal, lovas szekéren vágtunk neki a kilencnapos útnak Salánkról a Vereckei-hágóra Levcsenkó Róbert görög katolikus parochus vezetésével. Sokan járultak hozzá adományaikkal és ajándékaikkal ahhoz, hogy a túra megvalósulhasson.

Az első megálló a dédai tó volt, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Felállítottuk a sátrakat, megfőztük az ebédet, aztán estig játszottunk és fürödtünk.

Másnap Munkács felé vettük az irányt, ahol felkerestük a várat, és Beregszentmiklós mellett töltöttük az éjszakát.

A következő napon beborult az ég, de a mi kedvünket semmi sem ronthatta el. Ugyanolyan vidámak voltunk, mint mikor elindultunk.

A negyedik nap megérkeztünk a Vereckei-hágóra, arra a helyre, amelyről már régóta álmodtunk. Nem gondoltuk, hogy ez az álom valaha is megvalósul. Ott álltunk a hegyen, kezünkben magyar zászlókkal, a magyar himnuszt énekelve. Csodálatosan éreztük magunkat. Történelemtanárunk, Kész Barnabás felidézte az ezer évvel ezelőtti eseményeket, a magyarok bevonulását.

A következő napon a Sipot-vízesésnél táboroztunk le. A gyönyörű táj mindenkit lenyűgözött, élveztük a friss levegőt.

A hazavezető utat Ökörmezőn keresztül tettük meg. Az utolsó megállónk Huszt volt.

Hazaérve mindenkinek elmeséltük, hogy milyen szép helyeken jártunk. Ez olyan élmény volt, amelyet másoknak is érdemes lenne átélni, és olyan öröm, amelyet pótolni nem lehet.

Sarkadi Erzsébet