Juhász Imre: A név kötelez

Egy fertősalmási juhászember

2004. szeptember 24., 10:00 , 193. szám

"A juhásznak jól megy dolga" – hallható egyik ismert népdalunkban, de hogy valójában mennyire igaz ez, csak az tudja, aki maga is próbálta már ezt a XXI. századra igen ritkává vált foglalkozást. Tény, hogy néhány alföldi községben vannak olyan gazdák, akik ma is több tucat juhot tartanak, s ezeken a településeken juhászt is szerződtetnek. Fertősalmáson a 76 éves Juhász Imre gyerekkora óta juhokkal foglalkozik. 14 éve, mióta nyugdíjba vonult, csak ennek szenteli az életét, jelenleg 76 juhval járja a határt. További érdekesség, hogy a juhokat terelgető pásztor kutyák nélkül, egyedül "bírja" a nyájat...

– Az én juhaim a kutyákat nem szeretik. Ha megállok, gyakran körém gyűlnek, de a kutyáktól néha elszaladnak – kezdi beszélgetésünket a fertősalmási juhász. – Úgy is mondhatnám, hogy lopom a legelőt, mivel össze-vissza hajtom őket. Ezt a nyájat magam nevelgettem. 22 évesen megnősültem, azóta mindig tartottam juhot az udvaromon. Édesapámnak is voltak juhai, így nem kellett tanulnom, hogyan kell bánni ezekkel az állatokkal.

– Mivel telnek Imre bácsi napjai?

– Sokat járok a bárányok után. Gyakran, mikor énekelek, mások rácsodálkoznak, hogy én mit csinálok. Az állatok hozzám szoktak, és úgy gondolom, megértenek engem. Sok juhász leül a fa alá, de én ilyet nem teszek, utánuk járok és foglalkozom velük egész nap. Amellett nagyon szeretek újságot olvasni, és a Zsoltárok lapjait is szívesen forgatom.

– Mit tesz, ha valamelyik anyabárány a legelőn ellik meg?

– Mikor megszületik a barika, nappal még eljárkálgat a legelőn az anyjával, de este már nem bír hazafelé menni. Olyankor beleteszem egy zsákba, és magam viszem haza. A juhásznak az a dolga, hogy ha megbetegszik az állat, gyógyítsa, ápolgassa, kötözze a lábát. Az én juhaimat mindig megismerem, ha összekevernék 200 másik juhval, akkor is ki tudnám választani az enyémeket.

– Korán kelnek a bárányok?

– Reggelente soha nem hajtom ki őket korán, de este, amikor a nap lemegy, elindulunk haza. Apám, aki szintén juhász volt, mindig azt mondta: a harmatos gyepet nem jó étetni a jószággal.

– Manapság hogyan lehet hasznosítani a juhokat?

– Tavaly 3,50 hrivnyát adtak a gyapjú kilójáért, idén reméljük, hogy legalább 5 hrivnya lesz az ára. A tavasszal megnyírtunk 42 állatot, 2,5 mázsa gyapjú lett róla. Egy jól kifejlett példány élősúlyban lehet 50-60 kiló is. Tavaly a nagyjuhokat élősúlyban kilogrammonként 3,50-4 hrivnyáért adtuk el. Sokan a jerke bárányokat keresik, mivel abból kinevelhetnek többet is.

– Szereti a bárányhúsból készült ételeket?

– Nagyon szeretem a bárányokat, ezért nem szívesen vágom le az állatokat, csak ha valami baja történik, ha muszáj. A juhból mindenféle ételt lehet készíteni. Tavasszal az egyik kosbárányból kolbászt készítettünk. Hetvenhat éves vagyok, de mondhatom, még olyan jóízűt nem ettem. A feleségem juhászlány volt, az édesapja híres juhász volt a környéken, mindenféle finomságot tudott készíteni bárányhúsból, különösen az ezzel töltött káposztára lehet büszke.

Ferenczi Katalin