Puka Éva: "Harminc évig gyermekeket tanítottam"

Isten éltesse!

2004. szeptember 24., 10:00 , 193. szám

Szeptember 28-án ünnepli születésnapját Puka Éva pedagógus, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Huszti Alapszervezetének elnöke. Az ünnepelt idén harmincadik éve tanítja kémiára a fiatalokat, bár szintén tanár szülei egykor óva intették a pedagóguspályától.

– Miért nem akarták a szülei, hogy tanárember legyen?

– Ez nehéz hivatás, sok áldozattal és még több munkával jár. Édesapám tősgyökeres huszti volt, de mivel édesanyámmal együtt a viski iskolában dolgoztak, én Visken születtem, ott is nevelkedtem. Később visszaköltöztünk Husztra, és amikor a továbbtanulásra került a sor, francia tolmács szerettem volna lenni. Az ungvári egyetemen azonban akkoriban nem indítottak francia csoportot, a szüleim viszont nem engedtek a kijevi egyetemre, így végül a kémia mellett döntöttem. Emlékszem, kezünkben a friss egyetemi diplomával egy bizottság elé "járultunk", ahol ki-ki tanulmányi eredményei szerint átvehette munkahelyi kinevezését. Persze senki nem akart valamelyik eldugott belső-ukrajnai kistelepülésen tanítani, sokan családot alapítottak, gyermeket szültek, csakhogy itthon maradhassanak. Én egy herszoni gyárban kaptam munkát, de édesapám, aki akkoriban már rokkantnyugdíjas volt, sikeresen "kijárta", hogy ún. "szabad diplomát" kapjak és Huszton, a helyi fafeldolgozó üzemben dolgozhassak.

– Aztán mégis az iskolába húzta a szíve...

– Négy év vegyészmérnöki munka után a helyi 3. számú iskolában kezdtem tanítani, meglehetősen jó körülmények között. A hetvenes évek közepén volt felszerelt szaktantermünk, minden tanév elején feltölthettük a kémiaszertárt. Összehasonlításképpen: ma egy iskolai kémialabor minimális alapfelszerelése megközelítőleg 10 ezer hrivnyába kerül. Erre persze se az államnak, se az iskoláknak nincs pénze.

– Amikor a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskola igazgatójaként két tanéven át harcolt az intézmény önállóságáért, ki segítette az állandó helytállásban?

– Elsősorban férjem, aki még az itthoni teendőket is átvállalta, amikor látta, hogy minden erőm elhagy egy-egy bírósági tárgyalás vagy küzdelmes városi tanácsi ülés után. Ugyancsak sokat tanultam Orosz Ildikótól, a KMPSZ elnökétől, aki azt mondta, nekem nincs okom idegeskedni, ez legyen azok gondja, akik igaztalanul támadják az iskolánkat. Igaza volt.

– Nyugdíjas pedagógusként ma már csak heti néhány órát tanít. Mit csinál a szabadidejében?

– Harminc évig gyermekeket tanítottam, most vettem egy kölyökkutyát és azt nevelem. Alig tízhetes, a neve Elvis, és most ismerkedik új otthonával. Én ismét tanulok franciául, gyakorlom a számítógép használatát. Szülinap? Lesz. Összejön a család: a fiam, a lányom, akik szintén tanult emberek, és nagyon büszke vagyok rájuk. Az ünnep elmaradhatatlan kelléke fiam kedvenc csokitortája és persze egyéb ínyencségek. Kívánság? Egészséget kívánok a családnak és mindenkinek.

P. ZS.