2004. október 15.

Aztán a koporsóhoz lépett és megérintette. Akik vitték, megálltak. Ő így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj fel!" Erre a halott felült és beszélni kezdett. Lk 7.14

A naimi ifjú feltámasztása Jézus csodáinak egyike. Kétféle halált különböztetünk meg: van fizikai és lelki halál. A fizikai értelemben vett halált mindenki ismeri, ez az az állapot, mikor az ember szervezete leáll. Itt most a lelki halálról szeretném megfogalmazni gondolataimat. A lelki halál általában nem hirtelen áll be, hanem folyamatosan alakul ki. Gyakran ifjú kortól elindul a folyamat. A serdülők többsége hamar kikerül a szülői felügyelet alól. Nagynak érzik magukat, szakközépiskolába, főiskolára, egyetemre járnak. Akiknek nincs meg a jó erkölcsi alapjuk, azok hamar elvesznek a nagyvilágban. A rossz baráti társaság rossz irányba viszi a fiatalt. Hiába rimánkodik a szülő, hiába beszél a tanár, a gyerek nem hallja meg a jó szót.

Azok a fiatalok, akiknek megromlott a viszonyuk a szüleikkel, hamar megtanulják a kettős viselkedést, vagyis másképp viselkednek otthon és másképp a szülők háta mögött. A szerepjátszás állandósul. Néha élvezi az ifjú, néha nagyon terhes számára. Hogy önmagát tisztázza a nehéz, kínos helyzetben, folyton hazudni kényszerül. Igazából ez a lelki halálnak az első lépcsője: az erkölcsi lejtő, ahonnan csak ritkán és kemény megtartóztatás árán van visszatérés. Adódnak nagyon kényelmetlen helyzetek, mikor a dolgok kiderülnek, amikor a szülő rádöbben, hogy az ártatlannak vélt gyermeke nem is olyan ártatlan.

A szülő ilyenkor ott hibázik a legnagyobbat, mikor gyermekét feltétel nélkül pártfogásába veszi, mondván, ez az én gyermekem. A fiatal első megilletődésén túlesve, szülőt, önmagát becsapva, tovább folytatja a barátokkal azokat a dolgokat, amit "életnek" neveznek. Pedig ez a halál! A lélek lassú halála, mikor már a többszöri berúgás, narkó sem tud vigaszt adni, a társaság sem tud megvigasztalni, és már semmi nem érdekel. Amikor pedig lelkiismeretem szava megszólal bennem, hangos zenével gyorsan elnyomom, mert félek. Félek, hogy a baráti társaságból kirekesztenek, s magamra maradok bűneimmel. Testvérem, ez a halál. Amitől félünk, az a halálunk. Mehetnénk még lejjebb a lejtőn, mert lehet még lejjebb menni. Ha magadra ismertél, akkor állj meg, s elmélkedj, hova vezet az életed, a boldogságra vagy a szenvedésre. Csak egyet tudok neked mondani, amit Jézus mondott: "Ifjú, mondom neked, kelj fel!" Erre a halott felült és beszélni kezdett.

Egressy Miklós