A mártíráldozat értelme – megtartani a nemzetet

Szoboravatás és megemlékezés Visken

Visken, az egykori máramarosi koronavárosban október 10-én tartották meg a hagyományos falunapi rendezvényeket a községi tanács és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezetének rendezésében. Az eseményhez kapcsolódóan a református vártemplomban felavatták a hatvan éve sztálini lágerekbe hurcolt magyar férfiak emlékére a Balázs István helyi fafaragóművész által készített domborművet.

A községházán a helyi vezetők köszöntötték az egybegyűlteket, majd a később felállítandó Turul-emlékmű helyén alapkőletételt tartott az UMDSZ. A kő felirata: "Hazádnak rendületlenül..." (Vörösmarty)

Az ünnepség református istentisztelettel folytatódott, ezután a templomkertben kopjafákból kialakított kicsiny panteon köré sereglettek az emlékezők. Itt Markó Éva, Visk alpolgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, aki a település lakói nevében megköszönte Balázs Istvánnak azt az áldozatos munkát, mellyel évek óta gazdagítja a kárpátaljai magyar közösség történelmi hagyományait, értékeit.

Ünnepi beszédében Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a haza és nemzet, a tanúságtétel és áldozat kapcsolatáról, összefüggéseiről beszélt.

"Visken különös jelentése van a haza, a magyarság fogalmának. Az "otthon" az a hely, ahol az emberről tudják, kicsoda, ahol az emberek értik és értékelik egymást. Ahol közösség van, ott vannak közjavak. Visken élő a közösség, mert az itt lakók tudják, melyek a közjavak, és tisztelik, becsülik azokat. Ilyen közjó a megörökölt nemzet, amit fenntartani, átadni kötelességünk. A nemzet fenntartásának legfontosabb módja a tanúságtétel. A lágerekbe hurcolt hőseink és mártírjaink vére, tanúságtétele eszköz arra, hogy nemzet, közösség legyünk, hogy valahol, valakik lehessünk. Tiszteljük őseinket azzal, hogy a mártírok áldozatának értelmét az eszünkbe idézzük és szívünkbe véssük. Személyes tanúságtételük azt a célt szolgálja, amit szolgálnia kell: hogy mi, itt, Kárpátalján élő magyarok megtarthassuk és továbbadhassuk a nemzetet" – fejtette ki a szónok.

Visk történetéről és a helyi magyarság legnagyobb megpróbáltatásáról Czébely Lajos viski tanár, helytörténész beszélt. Mint kiemelte, az újabb dombormű a panteon többi emlékjelével együtt csak akkor tölti be küldetését, ha élő mementóvá válik. "A haza közösség nélkül csak üres föld. Ezért kell ápolnunk történelmével együtt" – hangsúlyozta.

A felsőzsolcai Rákóczi Szövetség képviseletében Juhász Attila elnök tartott beszédet, majd Ruti István, Paks önkormányzatának képviselője szólt az 1944-es deportálásokról.

A frissen felavatott emlékjelnél Delényi István református lelkész, Hidász Ferenc római katolikus plébános és Jaroszlav Atackij görög katolikus parochus végzett szolgálatot, majd a jelenlévőkkel együtt imádsággal kérték Isten kegyelmét és áldását.

Az emlékünnepség koszorúzással és a Szózat eléneklésével ért véget.

A díszebédet követően már a falunapi vigadalomé volt a főszerep. A helyi ukrán tannyelvű középiskolában a Viski Művészeti Iskola és a helyi középiskolák diákjai adtak ünnepi koncertet, majd a Felsőzsolcáról (Magyarország) érkezett férfikórus szórakoztatta a közönséget. Volt még divatbemutató, sportvetélkedő, végül hagyományos szüreti bál következett, ahol kicsik és nagyok egyaránt jól mulattak.

Fischer Zsolt