Ahol a zsarnokság láncszemeit kovácsolták
60 éve hurcolták lágerekbe a kárpátaljai magyar és német férfilakosságot
Megyeszerte ezekben a napokban emlékeznek meg arról a sok ezer 15 és 50 év közötti ártatlan kárpátaljai magyar és német férfiról, akiket a sztálini önkény 1944 novemberében lágerekbe kényszerített, s akiknek jelentős része soha nem térhetett haza szülőföldjére szeretteihez.
Beregszászban november 18-án emlékeztek a kárpátaljai magyar és német férfilakosság hatvan évvel ezelőtti deportálására. Az emlékezők az 5. sz. középiskola előtt gyülekeztek, ahonnan a hatvan évvel ezelőtti deportálások első hulláma elindult, majd az épület falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzása után a gyászünnepség az elhurcoltak közeli emlékművénél folytatódott. Itt Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versének sorával kezdte beszédét: "Ahol zsarnokság van, ott mindenki szem a láncban". Ezeket a láncszemeket 44-ben kezdték el kikovácsolni azzal, hogy a kárpátaljai magyarokat egy előre kiszámított terrorakcióval lágerekbe vitték – mutatott rá a szónok. "Ez a zsarnokság még most is tart. ... Fontos, hogy ne engedjünk a zsarnokságnak, s hogy soha ne ismétlődhessen meg az, ami 1944 novemberében történt – mondta Kovács Miklós. Nagy András, aki túlélte a lágert, verssel emlékezett az elhurcolásokra, majd a történelmi egyházak képviselői mondtak imát az áldozatokért.
Nagymuzsalyban szintén november 18-án szervezett emlékünnepséget a KMKSZ helyi alapszervezete és a középiskola tantestülete. Az iskola előadótermében Jakab Erika pedagógus elevenítette fel 1944 őszének eseményeit. Varga Géza lágerdalokat adott elő, majd a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház gyermekstúdiója lépett fel ünnepi műsorral. Ezután a résztvevők az elhurcoltak emlékművéhez vonultak, melyen 123 lágerben elpusztult muzsalyi lakos neve olvasható, s ahol Vidnyánszky József, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke szólt a muzsalyi lakosok 44-es tragédiájáról. Tóth Zoltán református lelkész igehirdetése után a középiskolások adtak elő énekes-verses műsort, majd az egybegyűltek megkoszorúzták az emlékművet.
Hetyenben ugyanezen a napon a helyi KMKSZ-alapszervezet rendezésében került sor megemlékezésre. A településről negyvenkilenc férfit hurcoltak a sztálini lágerekbe, akik közül csupán hárman érték meg a tragédia 60. évfordulóját. A megemlékezést Tóth Ilona, az alapszervezet elnöke nyitotta meg, majd Ködöböcz Lajos történelemtanár idézte fel az akkori eseményeket. Beszédét e szavakkal fejezte be: "Jelképesen, lelkileg hazahoztuk elsiratatlan halottainkat, hogy e napon a felvésett nevek előtt némán fejet hajtsunk, emlékezzünk emberi méltósággal az áldozatokra, a meggyötörtekre, a megalázottakra, a jeltelen tömegsírokban nyugvó kedves halottainkra". Ezt követően a helyi általános iskola növendékei irodalmi műsort adtak elő.
Szolyván , a deportáltak egykori gyűjtőtáborának helyén létesült emlékparkban az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség szervezésében szombaton emlékeztek a túlélők, hozzátartozók, az ukrajnai magyar diplomáciai képviseletek tagjai és anyaországi vendégek. Az évforduló alkalmából a 12 évvel ezelőtt létrehozott parkban fekete márványból készült 20 emléktáblát avattak fel, amelyekbe a II. világháborúban elesett és a sztálini lágerekbe elhurcolt kárpátaljai honvédek és civilek nevét vésték. A Határon Túli Magyarok Hivatalának, Nyíregyházának, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének és a kijevi német nagykövetségnek a támogatásával elkészített emléktáblákra 5654 áldozat neve került fel a vidék 127 településéről, köztük 1226 elesett honvédé, 40 görög katolikus, református és római katolikus lelkészé, 10 magyar parlamenti képviselőé. Az emlékünnepségen elmondott beszédében Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyar kérdésekkel foglalkozó politikai államtitkára hangsúlyozta: az idő gyógyítja a s ebeket, de a sajgó fájdalom fel-feltör, hiszen még mindig nehéz a hat évtizeddel ezelőtti tragédiával szembesülni. Fájdalmas, hogy sokan névtelen sírban alusszák örök álmukat – tette hozzá.
Nagyszőlős magyarsága november 20-án, a városi temetőkertben felállított kopjafánál és kétnyelvű emléktáblánál emlékezett a lágeráldozatokra. Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében kiemelte: a magyar közösségek 60 év után is emlékeznek a magyar férfiak tragédiájára és a magyar családok szenvedésére, ám egyre kevesebben vannak a túlélők. "Magyarországon egyre többen tartják számon a "malenykij robot" áldozatait. A történtekről idén megemlékezett a Magyar Országgyűlés, az egri érsek minden novemberben misét celebrál a kárpátaljai áldozatok emlékére. Dr. Seregély István egri érsek az idei megemlékezés alkalmával hangsúlyozta, hogy magyar és keresztényi kötelességünk emlékezni azokra, akik erőszak által, ártatlanul haltak meg. Fontoljuk meg szavait" – fogalmazott Milován Sándor. Weinrauch Márió ferences atya megbocsátásra szólított. "Mindig lesznek olyanok, akik gyűlölnek. A történelem arra szolgál, hogy hitet, reményt és erőt merítsünk ebből, ezért tudnunk kell megbocsátani még a legnagyobb bűnt is" – mondta.
Mezőváriban vasárnap, a helyi református templomban emlékeztek meg az 1944-ben ártatlanul elhurcolt áldozatokról, majd az emlékműnél Berki Károly, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. "Három fogalom ismétlődik újra és újra a XX. századi tragikus, vérzivataros történelmünkben: a félelem, amely a szíveket és a lelkeket megbéklyózza, a remény, amely melegséggel tölti el a szíveket, és a bátorság, amely feloldja a szívek és a lelkek béklyóit. A mai korban bátorság kell ahhoz, hogy túléljük a megélt keserűségeket. Bátorság éltessen minket, és adjon erőt a hit, a remény és a szeretet" – mondta a szónok.
F. Zs. – B. J. – Sz. Z. – MTI
