Adalékok a Munkácsi Nemzeti Színház történetéhez

Egy elfelejtett jubileum

2004. december 3., 09:00 , 203. szám

Munkács polgárainak tenni akarása és összefogása eredményezte 105 esztendővel ezelőtt Tháliának egy nagyon szépen megépített szentélyét, a Nemzeti Színházat. A közadakozásból és a helyi képviselőtestület segítségével létrehozott szecessziós épület a Latorca-parti város egyik büszkesége lett.

(Elejét lásd itt)

Ábrányi Emil budapesti költőt, a századvég újromantikus-retorikus lírájának egyik jeles képviselőjét - aki többször megfordult már a városban és közeli ismerősei is voltak itt - kérték fel, hogy a színház megnyitása alkalmából írjon egy ünnepélyes verset és a megnyitón személyesen mondja el.

Nagy sikere lett az 1899. november 28-án megtartott ünnepélyes megnyitón a Prológ című költeménynek.

Sikerült rábukkannom a Munkács című hetilap kétoldalas ünnepi különszámára, amelyet a színház 1899. november 28-iki megnyitása alkalmából bocsátottak ki. Az újság címoldalon, teljes terjedelmében leközölte Ábrányi Emil erre az alkalomra írt versét, a túloldalon pedig az ünnepi előadás programját ismerhetjük meg.

Következzék az alábbiakban néhány részlet a terjedelmes, 12 versszakból álló költeményből:

Prolog.

A munkácsi "Nemzeti Szinház" megnyitására

irta: Ábrányi Emil

(részletek)

...

Rákóczy-kastély rég kihalva már,

És hallgat mélyen a munkácsi vár,

Tüzes golyóját nem röpiti szét,

Hogy össze törje a zsarnok fejét!

De új erősség támadt itt merészen,

Hogy homlokával a jövőbe nézzen!

Uj hősök, uj honfoglalók szavára

Im áll e ház - : magyar művészet vára!

Mert vár e szinház s uj ostromra kész

Elszánt őrsége: a magyar szinész!

Itt fog harcolni, lelkesedve, hévvel,

Magyar szavak bűbájos fegyverével!

Kétes határon, fontos vég-vidéken

A nemzetet vár oltalmazta régen.

Most minden szinház egy-egy bástya-fal,

S most a hazát itt védi a magyar!...

...

Hóditni kell nekünk is, hogy legyen

Erős magyarság völgyön és hegyen!...

Hogy országunkat ugy harsogja be

Magyar szavunk, mint a diadal-zene,

Mint templomban a büszke "Glória"!...

Hogy Magyarország mindegyik fia

Szeressen minket...s lássunk végre hát

Erős, egységes, nagy magyar hazát!

...

Munkács, e kedves hóditó hadat

Fogadd be kérlek! Tárd föl kapudat!

Multadba nézvén gondolj a jövőre,

S légy itt e ponton Muzsáinknak őre:

Hű, áldozatkész, gáncs nélkül való!

Művészetünk, az uj honfoglaló,

Találjon benned édes pihenőt,

Mint egykor Árpád, ezer év előtt "

Munkács szinháza! A magyar művészet

Nevében kezdd el buzgó működésed!

Az első szó, mely téged ünnepel,

Az én ajkamról hangzik mostan el.

Szent szó, magyar szó! Soha más ne szóljon!

E fényes ház! Magyar igét sugalljon!

Míg a világ áll! Bugva és dörögve

Magyar szót mondjon, most és mindörökre!

A régen várt színházi megnyitó közvetlen előzményeit és az első este programját Lehoczky olvasatában érdemes felidézni, aki szemtanúja volt az eseményeknek, mert sajnos nincs meg az erről tudósító lapszám: "Végre a bizottság, karöltve a városi hatósággal azon év november 28-kára tűzvén ki a színház ünnepélyes megnyitásának napját, egyszersmint érintkezésbe lépett az éppen akkor Sátoraljaújhelyben működő Kunhegyi Miklós színigazgató társulatával, hogy itt kezdje s folytassa előadásait; úgyszintén felkéré a bizottság Ábrányi Emilt, hogy a munkácsi nemzeti színház megnyitására írjon s szavaljon prologot, melynek díjazására a társaskör kétszáz koronát felajánlott. A megnyitásra fényes közönség érkezett úgy a megyéből, mint környékéről, s november 28-kán este csakugyan Kunhegyi társulata megnyitá az előadást. Budapestről a délutáni vonattal érkezett Ábrányi Emil és Pálfy György a nemzeti színház tagja. A megnyitó előadás fél nyolc órakor kezdődött. A zenekar nyitánya után Ábrányi lépett ki s avatta föl a színházat

nagy tetszéssel fogadott prológjával; a szép költemény elszavalása után zúgott a taps és az orkeszterből gyönyörű babérkoszorút adtak át a költőnek. Ezután Bánk bán második felvonása következett, ahol a munkácsi közönség Pálfy György lendületes deklamációját részesíté hangos ovációkban. A harmadik szám a Felhő Klára második felvonása volt. Ebben V. Szathmáry Zsuzsi (Vargha Ferencné) lépett föl mint vendég s zajos tapsokra ragadta a közönséget. Végül a társaság rendes személyzete a Citerás című operette egy felvonását adta elő. Előadás végén az egész közönség elkezdé énekelni a Himnuszt és ezzel a szent dallal vonult ki a színházból. - Másnap este következett a második előadás, a Citerás operette..., mely előtt Kálmán Margit szavalta el szépen a prológot; november 30-kán pedig a harmadik díszelőadásban Jókai Aranyemberét játszá a színtársulat..."

Az elkövetkező évtizedekben a szovjet megszállásig az őszi és téli idényben mindig működött itt egy-egy vidéki társulat. Híres fővárosi színészek is ellátogattak Munkácsra. A hivatásos társulatok mellett helyi műkedvelők is előszeretettel adták elő a színház deszkáin általában valamilyen jótékony célra rendezett előadásaikat, sőt gyakran hallhatott a város lakossága e falakon belül színvonalas hangversenyeket is.

A munkácsi színház születésnapjáról rendre elfeledkezett szinte mindenki, függetlenül attól, hogy a megnyitás óta eltelt 105 esztendő alatt milyen országhoz tartozott éppen a Latorca-parti város. Csak 1941 novemberében jelent meg egy cikk, amely felhívja a tisztelt olvasó figyelmét a mulasztásra a következő találó alcímmel: "Emlékeztető sorok egy elfelejtett évforduló pótjubileuma alkalmából."

Jelen írás ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy megismerjük és a jövőben jobban számon tartsuk magyar múltunk egészséges büszkeségre okot adó neves eseményeit.

Popovics Béla