Pocsai Vince: "Ajándéknak beérem egy verssel, egy meleg kézfogással"

Isten éltesse!

2004. december 3., 09:00 , 203. szám

A napokban ünnepeli születésnapját Pocsai Vince református lelkipásztor, akit épp húsz éve szenteltek pappá. Szolgált Nagyberegen, Fancsikán, Tiszaújhelyen, Beregújfaluban, Bilkén, Balazséron. Jelenleg Búcsú, Beregardó, Makkosjánosi és Kígyós református gyülekezeteinek lelkésze. Ugyancsak ellátja a kijevi magyar református gyülekezetet, amiért 2002-ben Budapesten a Magyar Kultúra Lovagja címet kapta.

- Nehéz időkben születtem, 1952. december 2-án. A második világháborút követően a hatvanas évek közepéig nehéz és szegény időszakot élt meg Kárpátalja. Gyermekkoromban egy szülői csók, egy ölelés és jó kívánság volt a születésnapi ajándék, ám ez sosem maradt el. Szüleim a kolhozmezőn keresték meg a betevőt, nem futotta drága ajándékra, de ez nem is hiányzott. Guton jártam általános iskolába, s emlékszem, hogy a születésnapomon mindig feleltettek a tanárok. Kitűnő tanuló voltam, és ők így adtak lehetőséget, hogy a születésnapomon mindenből ötöst kapjak.

- Az ateista diktatúra idején milyen út vezetett a lelkészi hivatásig?

- Vallásos nevelést kaptam. Gyerekkoromban gyakran játszottam, hogy pap vagyok és prédikálok a pajtásaimnak. Az általános iskola elvégzése után az ungvári faipari szakiskolában tanultam műbútorasztalosnak. A beregszászi Május 1. Bútorgyár volt az első munkahelyem. A kötelező sorkatonai szolgálat után Guton dolgoztam a Beregszászi Ipari Kombinát leányvállalatánál, ahol fából készítettünk különböző emléktárgyakat, "szuveníreket". A Szovjetunióban 1976-ban engedélyezték ismét a teológusképzést. Itthon évente két papjelölt tanulhatott. Az elsők között lettek teológusok a néhai Oroszi Pál, valamint Sütő László, Kiss Ernő, Gulácsy Lajos és Szűcs András lelkésztársaim. Gyülekezetünkben tett vendégszolgálataikkal ismét felébresztették bennem a lelkészi hivatás iránti érdeklődést. 1980-ban Baráth Imre barátommal felvételt nyertünk a teológiai képzésre. 1984. augusztus 1-jén ideiglenes lelkészi szolgálatba helyeztek, mivel akkoriban lelkészhiány volt az egyházkerületben. Volt időszak, amikor hat környékbeli gyülekezetb

en szolgáltam, s a hetedik volt a bilkei szórványgyülekezet. Azóta sokat javult a helyzet. A Magyarországon, Kolozsváron és Komáromban végzett fiatal kollégáknak köszönhetően ma már nem vagyunk ennyire túlterhelve.

- Eszerint mostanság van némi szabadideje?

- Előfordul. A fával való barátság máig elkísért. Szívesen fúrok-faragok, állok az esztergapad elé. Ezt a faesztergálásra alkalmas masinát is magam készítettem. Emellett szívesen citerázok, egy ideje érdekes történeteket gyűjtök, és persze szívesen mesélem azokat ismerőseimnek.

- Hogyan ünnepeli manapság a családi évfordulókat?

- Ezek mindig arra indítanak, hogy hálát adjak az Úrnak a kapott kegyelmi időért. Ajándéknak beérem egy verssel, egy szál virággal vagy épp egy meleg kézfogással.

- Van-e, egyáltalán lehet-e úgymond kedvenc bibliai idézete?

- A lelkész számára egyik igevers se lehet több vagy kevesebb, mint a másik. Mindazonáltal életem vezérigéje az ötvenedik zsoltár 15. verse: "És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem."

Badó Zsolt