Krisztus születik! Dicsérjétek Őt!

Karácsonyi üzenet

Krisztusban Kedves Testvérek! A karácsonyi ünnep mindig megszépíti, s kellemessé teszi a tél hangulatát. Amikor azonban úgy tűnik, hogy körülöttünk minden nyugovóra tér és szinte megszűnik létezni, jön egy éjszaka, amely kiválik ebből az alvó világból, és örömmel énekli: elérkezett üdvösségünk, örvendjünk mindnyájan.

Az idei karácsonyi ünnepeket abban az évben ünnepeljük, amelyet II. János Pál pápa a Legszentebb Eucharisztia évének nyilvánított. Egyrészt, úgy tűnik, hogy nehezen egyeztethető össze a karácsony ünnepi hangulata az estével, amely után a Golgota következett. De azt akarom mondani nektek, Krisztusban kedves testvérek, hogy éppen a Nagycsütörtök, Krisztus utolsó vacsorája szellemében - ahol először hangzottak el e szavak: "Ez az én Testem, Ez az én Vérem, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" - tudjuk felfogni a Karácsony estéjének igazi örömét. Mint örökkévaló Isten, megjelent a földön, s az emberekkel együtt élt, születvén a szent Szűztől, lealacsonyította magát, szolgai alakot vevén fel, a mi egyszerűségünkhöz lett hasonlóvá, hogy minket dicsőségéhez hasonlóvá tegyen - e szavakat mondja az egyház karácsony előestéjén a szentmise előkészülete alkalmából. Mert az ő születése nem egyéb, mint Isten fia lealázkodása, amelyről Szent Pál apostol a filippiekhez írt levelében. S naponta azt cselekedvén, amit Jézus ránk bízott azon éjjelen, amikor elárultatott vagy inkább önmagát adta a világ életéért, a kenyér s bor Krisztus testévé és vérévé változnak. És ismét végbemegy Krisztusnak azon lealacsonyítása, amely végbement az éjjel, amikor az angyalok a mennyekben zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, s békesség a földön a jóakaratú embereknek. E szavakkal kezdjük a szentmisét, mert nemcsak emlékeztet, hanem meg is valósítja a karácsony éjszakáját nekünk, a mai nap embereinek, hogy mi is eljussunk azon öröm teljességéhez, amely a kereszt, a sír, a harmadnapi feltámadás és második dicsőséges eljövetele által jön el hozzánk. Azt óhajtjuk, hogy a szavak, amelyeket minden szentliturgián hallunk - "Tiedet a Tiedből néked ajánljuk fel, és Téged énekelünk, Téged áldunk, Néked hálát adunk és imádunk Téged, Istenünk" - erőteljesen zengjenek. Így hát kedves testvérek, teljes szívből kívánom számotokra, hogy az öröm, amelyet karácsony éjjelén ismét és ismét átélünk, békességben újuljon meg, amikor részt veszünk a szentliturgián.

Új változások elé nézünk, ezért kívánok odaadó munkát társadalmunk minden rétegében. De munkálkodván ennek érdekében, ne felejtsétek, hogy keresztények vagyunk. S ez azt jelenti, hogy annak a krisztusi szeretetnek a tanúi vagyunk, amely képes ellenségeit is szeretni, s küldetésünket teljesíteni képesek vagyunk azért, mert "Velünk az Isten!"

Minden jót kívánva a karácsonyi ünnepekhez s az Új Évhez, maradok főpásztori áldással.

Milan Sasik CM