Most alapozzuk meg a lehetőségeinket
Évértékelő interjú Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével
Igen küzdelmesre sikeredett a 2004-es esztendő a kárpátaljai magyarság érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség számára, ugyanakkor sorsdöntő időket élünk, melyek hosszú távon meghatározhatják a magyar közösség jövőjét - véli Kovács Miklós, a szövetség elnöke, akit mindenekelőtt az elmúlt esztendőről s az elnökválasztásról kérdeztünk.
- Milyen évet tudhat maga mögött a KMKSZ a magyarság érdekvédelme tekintetében?
- Küzdelmes esztendő volt. Elmondhatjuk, nemes küzdelmet vívtunk a huszti magyar iskola és a beregszászi főiskola védelmében, illetve - történetünk során először - Magyarországon is kampányoltunk a megfelelő népszavazási eredményért. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy jövőbeni sikereink előkészítésének éve volt ez. Hiszen amikor termőre fordul az ember munkája, akkor abban az eredményben nemcsak a siker pillanata van benne, hanem az odáig elvezető, gyakran igen hosszú és nehéz időszak is.
- Talán hihetetlennek tűnik, de tény, hogy a legtöbb konfliktust éppen az anyaország kormányzatával volt kénytelen megharcolni idén a KMKSZ, s ezzel nem volt egyedül a Kárpát-medencei magyar szervezetek között. Ön is annyira súlyosnak érzékeli a magyar-magyar viszonyt, mint amilyennek azt az események láttatják?
- A helyzet valóban súlyosnak mondható, s nem rajtunk múlik, hogy sikerül-e konszolidálni azt. Azonban ha közelebbről szemügyre vesszük azokat az eseteket, amikor ütközésre került sor a KMKSZ és a magyar kormányzat vagy annak valamelyik hivatalnoka között, akkor elmondhatjuk, hogy szövetségünknek nem volt más választása, mint hogy tartsa magát az elveihez. Erre éppen az említett népszavazás szolgál jó példával. A KMKSZ ugyan már korábban megfogalmazta aggályait a referendum időszerűségével és kezdeményezőivel kapcsolatban, de miután eldőlt, hogy a népszavazást megtartják, teljesen világos volt, hogy nem tehetünk mást, mint hogy aktívan részt veszünk a magyarországi kampányban, s arra buzdítjuk a választókat, hogy igennel szavazzanak a kettős állampolgárság kérdésében. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy amennyiben a magyar kormányzat a jövőben eltekint attól, hogy politikai öngyilkosságot várjon el valamely kérdésben a partnereitől, normalizálni lehet a viszonyt. Annál is inkább, mivel a népszavazás kérdésében még néhány régi határon túli szövetségese is az igen mellett foglalt állást, mint például Erdélyben az RMDSZ vagy Kárpátalján az UMDSZ. Úgy vélem tehát, indokolt, hogy a kormányzat átértékelje eddigi viszonyulását a KMKSZ-hez, s az ellenségeskedés helyett a békés egymás mellett élés elvére orientálódjék át.
- Az év meghatározó politikai eseménye az ukrajnai elnökválasztás. A KMKSZ a választás első fordulója után a nyugati demokratikus értékeket felvállaló ellenzéki elnökjelölt, Viktor Juscsenko támogatása mellett döntött. A szavazás megismételt második fordulója előtt úgy tűnik, az ellenzéki elnökjelölt győzelemre áll. Milyen megfontolások vezették e döntés meghozatalakor a szövetséget, s mit vár a Viktor Juscsenko megtestesítette új rendtől?
- Hangsúlyozni szeretném, hogy a KMKSZ-nek ezt a döntését semmiképpen sem szabad úgy tekinteni, mint amikor valaki a lóversenyen fogad a lovak egyikére, amely azután vagy nyer, vagy nem. Ezekben a napokban zajlik az ukrán nemzet kialakulása, s most alapozódik meg nagyon hosszú időre az ukrán-magyar viszony is. Egy ilyen helyzetet a legnagyobb körültekintéssel és felelősséggel kell kezelni. A KMKSZ-t a választásokkal kapcsolatos döntéseiben mindvégig az a törekvés motiválta, hogy jó kiinduló helyzetet teremtsen a kárpátaljai magyarság számára arra az új korszakra, mely vélhetően hamarosan be fog köszönteni az ellenzék hatalomátvétele után. Mivel pedig az elnökválasztás első fordulóját követően az ellenzék megkeresésére tárgyalások kezdődtek szövetségünkkel a kárpátaljai magyarság számára fontos kérdések jövőbeni rendezésének lehetőségeiről, s e tekintetben sikerült is megállapodnunk Viktor Juscsenko úrral, nem lehetett kérdéses, hogy a KMKSZ-nek kötelessége mozgósítani a magyarságot. Ennek meg is lett az eredménye a második fordulóban, amikor a 75. számú, egyetlen magyar többségű választókörzetben megfordítottuk a választás kimenetelét.
- A megismételt második forduló azonban éppen december 26-ra, azaz karácsony második napjára esik. Ezzel kapcsolatban sokan adnak hangot aggodalmuknak, hogy a magyar választók egy jelentős része esetleg nem megy el szavazni ezen a napon. Ebben a helyzetben hogyan tudják mozgósítani szavazóikat?
- Hasonló helyzetben a KMKSZ mindenkor a magyar emberek öntudatára igyekszik hatni. A "meggyőzés" minden egyéb módszere, mint például a kényszerítés, a megfélemlítés, a lekenyerezés a hatalompárti szervezetek módszere. Most is csak azt tudom mondani, hogy akik elkötelezettek a kárpátaljai magyarság ügye mellett, azoknak kötelességük elmenni szavazni. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom: Viktor Juscsenko minél nagyobb arányú győzelme a választás harmadik körében egyértelműen magyar érdek, hiszen ezzel a választási eredménnyel alapozzuk meg lehetőségeinket az új korszakban, s az új hatalom idején. Lehetőségeken azt értem, hogy választási győzelmünk esetén milyen eredményeket tudunk elérni a kárpátaljai magyarság érdekében. A hétvégén immár a választások harmadik köre következik. Az első körben, amikor a KMKSZ nem vett részt a kampányban, a hatalompárti erők megszerezték a magyar szavazatok egy jelentős részét, Kárpátalján egyedül a magyar többségű szavazókörzetben győzött a jelöltjük, ami meglehetősen rossz fényt vetett a magyarságra. A második körben, miután szövetségünk elkötelezte magát az ellenzék mellett, sikerült megfordítanunk a választás eredményét, azaz Viktor Juscsenkóra szavazott a magyarok többsége is. Mi sem lenne meggyőzőbb ezek után a magyarságnak a demokratikus változások melletti elkötelezettségét illetően, mint ha ezúttal még többen szavaznánk Viktor Juscsenko ellenzéki elnökjelöltre.
ntk
