Őskőkori medvevadászok Kárpátalján

2005. január 7., 09:00 , 208. szám

Szűkebb hazánk – Kárpátalja – igen ősi és érdekes múltra tekint vissza. Ennek nyomai: régi települések, földvárak, halomsírok, kincsek, tárgyak. Különös figyelmet érdemelnek azok a leletek, amelyek fényt derítenek e vidék történetének legrégebbi és leghomályosabb lapjaira, vagyis az ún. őskőkorra. Ma a régészek több mint 100 őskőkori (i. e. kb. 1 millió-10 ezer év) telepet ismernek Kárpátalján. Közülük azonban csak egy tartozik a barlangi telepekhez. Az alábbiakban erről szólunk bővebben.

Az egyetlen ma ismert kárpátaljai troglodita lakra 1972 nyarán bukkantak az Ukrán SZSZK Régészeti Intézetének munkatársai Vladiszlav Gladilin vezetésével. A tudósok éppen az ugljai (Técsői járás) florisztikai természetvédelmi területen végeztek kutatásokat az ottani karsztbarlangokban, amikor felfigyeltek az egyik ilyen barlang nagy méreteire és fekvésére. A Nagyugolyka falutól kb. 3 kilométerre északra fekvő, a helyiek nyelvén "Molocsnij Kaminy" (Tejkő) nevű barlang az itteni görögkeleti kolostornak köszönhetően már a XVI. századtól ismert. A tengerszint felett 740 m magasságban található barlang kétszintes, a folyosók összhossza 90 m, bejárata kb. 3 m magas. Ma egy denevérkolónia menedékéül szolgál.

1972-73-ban és az 1990-es évek folyamán régészeti ásatásokat végeztek a barlang bejárati részénél. A kutatók itt egy 3,6 m vastagságú kultúr-réteget derítettek fel. A nem nagyszámú, de jellegzetes őskőkori szerszámok és fegyverek mellett jégkorszaki állatok és növények maradványai, valamint két tűzhely nyomai kerültek elő. Az ezekből származó faszéndarabkák alapján a hollandiai gröningeni laboratórium tudósai a barlangi telep korát 25 550 ą 350 évre becsülték. A kormeghatározást alátámasztották a geológiai és régészeti megfigyelések, s bebizonyosodott, hogy az előkerült leletek az utolsó jégkorszak, a Würm, idejéből valók.

Abban az időben Európában, néhány zárt régiótól eltekintve, a modern ember, a homo sapiens élt. A barlangban feltárt rétegekből elkülönített virágpormaradványok – pollenek – arról tanúskodnak, hogy 25 ezer évvel ezelőtt a mai Nagyugolyka környékén zord éghajlati viszonyok uralkodtak. A nyílt térségek domináltak, s csak helyenként alakultak ki erdei fenyő, nyírfa, égerfa, zöldmohák és páfrányok alkotta erdős-bokros részek. A barlangból különböző rágcsálók és a barlangi medve csontjai kerültek elő. A kutatók szerint legalább 10 medvétől származnak ezek a csontok. Mindezek alapján az a legvalószínűbb, hogy az őskőkori medvevadászok nem folyamatosan éltek a barlangban, hanem csak időről időre húzódtak fel ide, hogy a jégkorszak egyik leghatalmasabb állatára, a barlangi medvére vadásszanak. Egyébként a barlangi medve, többi társától eltérően, növényevő volt, s széles körben elterjedt Európában az utolsó jégkorszak idején. Méreteire jellemző, hogy koponyájának hossza a fél métert is elérte, míg testmagassága meghaladta a 3 métert.

Európában gyakoriak az ilyen jellegű lelőhelyek, különösen a svájci Alpokban. Így a Valdkirchli-barlangban kb. 1000 medve csontvázának maradványaira bukkantak, míg a 2450 méterrel a tengerszint felett fekvő Drachenlochban a barlangi medve koponyáinak egész tárházára találtak a régészek a Neander-völgyi ember kőszerszámainak kíséretében. Éppen ez utóbbi lelőhely alapján merült fel a feltételezés, miszerint a Neander-völgyieknél már létezett a medvekultusz. Ám ezt a hipotézist a mai napig nem sikerült kellőképpen bizonyítani.

Visszatérve a nagyugolykai Tejkő-barlanghoz, meg kell jegyezni, hogy az itt előkerült kőszerszámok, melyek 12 különböző fajta kőből (kova, obszidián, bazalt stb.) készültek, formájuknál és jellegüknél fogva közép-európai és balkáni eredetre utalnak. Párhuzamaik megtalálhatók például a magyarországi Istállóskő-barlangban vagy a bulgáriai Mladecs lelőhelyen. A legvalószínűbb, hogy ennek a kultúrának a hordozói vadászok voltak, akik főleg barlangi medvére vadásztak. Számukra a barlangok nemcsak vadászterületet jelentettek, hanem ideiglenes szállásként és talán kultikus helyként is szolgáltak.

Kobály József,

a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára