Valami van, de nem az igazi?

Egyeztetés a magyar kormány és a határon túli magyar szervezetek részvételével

A hivatalban lévő magyar kormány Szülőföld néven programcsomagot állított össze azzal a szándékkal, hogy a jelenleginél egyszerűbb és méltányosabb igazgatási kereteket teremtsen a határon túli magyarok Magyarországra utazásához, illetve anyaországi tartózkodásához, valamint hogy megoldást kínáljon a tavaly decemberi magyarországi népszavazás nyomán felmerült kérdések közjogi megoldására. Az első e tárgyban rendezett szakértői egyeztetésen, melyre az elmúlt héten került sor Budapesten, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget (KMKSZ) Milován Sándor alelnök képviselte.

Az alábbiakban mindenekelőtt arról kérdeztük Milován Sándort, a KMKSZ alelnökét, milyen álláspontot képviselt a tanácskozáson. Kíváncsiak voltunk arra is, milyenek a tapasztalatai a határon túli szervezetek és a kormány viszonyát illetően, tekintettel arra, hogy a Máért tavaly őszi ülése óta most először ültek ismét asztalhoz a kormány és a határon túli szervezetek, miközben január első napjaiban Szabadkán a magyar kormány részvétele nélkül tanácskoztak a kisebbségi politikusok.

– A KMKSZ álláspontja világos és egyértelmű: bárhol és bármikor örömmel veszünk részt olyan megbeszéléseken a mindenkori magyar kormánnyal, amelyek a kárpátaljai magyarság helyzetére vonatkoznak, annak jobbítását szolgálják. Ugyanakkor, ami a múlt heti tárgyalásokat illeti, nemcsak én, de minden határon túli résztvevő nyomatékkal leszögezte, hogy nem tekinti a kormány által előterjesztett Szülőföld programcsomagot a kettős állampolgárság pótszerének – szögezte le mindjárt beszélgetésünk elején Milován Sándor.

– Pedig úgy tűnik, hogy ez az egész Szülőföld-program a kormány gyors reagálása a decemberi népszavazásra.

– Kétségtelen, hogy a magyar kormány jól mérte fel a népszavazás nyújtotta információt. Ennek végső olvasata az, hogy ma Magyarországon 100 szavazati joggal rendelkező emberből 15 hajlandó akár a saját hátrányára is tudatosan kiállni egy nemzeti ügyért, miközben a velük szembefeszülő másik tizenöt ember nem egy ideológiailag összekovácsolt tömeg volt, hanem zömében nyugdíjukat, megélhetésüket féltő emberek, akik mindig arra szavaznak, aki többet ígér, talán nem is várva már, hogy az ígéretet be is tartsák. A kormány tehát jól értékelte a népszavazást, és ezért próbál lépéseket tenni a határon túli magyarok irányába.

–Tulajdonképpen mit tartalmaz a Szülőföld-program?

– A javaslatot az első menetben három részre bontották. 1. A Szülőföld Alapról szóló törvény és a Szülőföld-program. Témafelelős: a Pénzügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium. 2. A határátlépéssel és a munkavállalással kapcsolatos kérdések. Témafelelős: Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium. 3. A kedvezményes honosítással, illetőleg visszahonosítással kapcsolatos kérdések. Témafelelős: Igazságügyi Minisztérium, Belügyminisztérium. Ezeket a témákat a minisztériumok tovább bontották, és a nekünk előzetesen megküldött anyag már öt pontból állt: Szülőföld-program, nemzeti vízum, gyors és méltányos honosítás, integráció, autonómia és alkotmányosan rendezett jogállás a határon túli magyaroknak.

– Lehetett érdemben tárgyalni ezt a hatalmas anyagot?

– Igen, a tanácskozás ugyanis a témákat két pontra egyszerűsítette: az egyik a Szülőföld-program gazdasági része volt, a másik pedig a határátlépés, a vízum, a tartózkodás és a visszahonosítás kérdéseit tárgyalta.

– Mi a lényege a Szülőföld-program gazdasági részének?

– A lényeg, hogy a magyar állam banki hitelekkel és több milliárdos állami pénzekkel támogatná a határon túli magyarok helyben maradását. Mi kifejtettük véleményünket, hogy ez a program csak a tömbben élő magyarságon segíthet, ami körülbelül a határon túli magyarok felét jelenti, miközben a szórványban élők hosszú távon a nemzet szempontjából elveszettnek tekinthetők, óhatatlanul beolvadásra vannak ítélve. Felhívtuk a figyelmet továbbá a magyarországi támogatások különböző fokú hatékonyságára is, illetve arra, hogy nemzetstratégiai szempontból sokkal hatékonyabb az oktatásba invesztált pénz, mint az ilyen-olyan gazdasági támogatások. Természetesen nem elhanyagolható a gazdasági segítség sem, főleg a munkahelyteremtésben, ugyanakkor nem hallgathattuk el az ezzel kapcsolatos rossz tapasztalatainkat sem.

– És ami az anyaországgal való kapcsolattartást illeti?

– Megelégedéssel vettük tudomásul a kormány szándékát, hogy könnyíteni kívánja a munkavállalással kapcsolatos vízumszerzést, valamint a tartózkodás, letelepedés, honosítás és visszahonosítás procedúráit. Elmondtuk, hogy ezzel a mindenkori magyar kormányok tizenöt éves tartozását törlesztik a határon túli magyarokkal szemben. Ezt már régen meg kellett volna tenni. Ami a határon túli magyarok alkotmányosan rendezett jogállását illeti, ez a törvénytervezet részben a státustörvényt juttatja eszünkbe, és egy olyan útlevelet, illetve vízumot irányoz elő, amellyel a határon túli magyar Magyarországra és akár az Európai Unió többi tagországába is utazhat. Természetesen Magyarországnak a schengeni egyezményhez való csatlakozása után, tehát 2007 őszétől ennek az útlevélnek vagy nemzeti vízumnak a további sorsa teljes mértékben az Európai Uniótól függ majd. Véleményem szerint, ha például akárcsak egyetlen ilyen passzussal rendelkező egyént is bűncselekményen érnek majd Párizsban vagy valahol Nyugat-Európában, egy hónapon belül megszűnik az ilyenfajta vízumok kiadása. Ami a tanácskozás lényegi részét illeti, meggyőződésem, hogy Magyarországnak a schengeni egyezményhez való csatlakozása után ezek a kedvezmények érvényüket vesztik, és számunkra, kárpátaljai és vajdasági magyarok számára az egyetlen jó megoldás a magyar állampolgárság megszerzése marad, tehát ez irányú törekvéseinket tovább kell erősíteni.