A Fejedelem emlékének felidézése a Latorca-parti városban

Munkács és II. Rákóczi Ferenc

2005. április 8., 10:00 , 221. szám

(Folytatás az előző számunkból)

Majd évekig semmilyen híradásban nem találkozunk II. Rákóczi Ferenc nevével. Az I. világháború, az azt követő trianoni határmódosítások és az azzal járó zűrzavar nem kedvezett a hagyományok ápolásának.

A kisebbségi létbe kényszerített magyarság viszont hamar felismerte, hogy megmaradásának feltétele, ha meg tudja önmagát szervezni és mindent elkövet identitásának megőrzéséért. Ennek a törekvésnek elhanyagolhatatlan részét képezte a nemzeti hagyomány ápolása. A munkácsi sajtó nagyon sokat tehetett és tett is, hogy a város lakossága ne felejtse el a magyar múltat, ápolja a régi idők nagyjainak emlékét.

Munkács röviddel Csehszlovákiához csatolása után, 1921 novemberének a végén fontosnak tartja a munkácsi lap olvasói tudomására hozni, hogy egy magyar tudós, Szittyay Dénes két eredeti levelet talált Rákóczi Ferenc fejedelemtől Spanyolországban.

1923-ban örömmel hozta a sajtó a munkácsiak tudomására, hogy újra felállítják a ledöntött dolhai emlékművet azok sírja felett, akik annak idején a Rákóczi-szabadságharcot kezdeményezték és az első összecsapásban életüket vesztették. 1926-ban nem felejtkezett meg a fejedelem születésnapjáról az itteni magyarság.

Közel tíz esztendeig kell várnunk a következő fellelhető híradásra. Abból az alkalomból ír az egyik munkácsi lap egy nagy vezércikket, hogy 200 esztendeje, 1735. április 8-án Rodostóban visszaadta lelkét teremtőjének az egyik legnagyobb magyar férfiú, II. Rákóczi Ferenc. Munkács is nagyszabású megemlékezéssel készült méltatni a nagy fejedelmet.

A következő hetek cikkei, híradásai a Munkácson és a Kárpátalja-szerte lebonyolított Rákóczi-emlékünnepélyekről szólnak. Megismerkedhetünk az országos rendezvények programjaival, bepillantást nyerhetünk a munkácsi rendezvényeken kívül a tiszaújlaki, tiszabecsi és az ungvári programokba is.

A munkácsi lapok nagy cikkekben méltatják ekkor a vezérlő fejedelem nyagyságát, és részletesen kitérnek életének kárpátaljai vonatkozásaira is.

A Latorca-parti város központi ünnepségét a Rákóczi-kastély udvarán rendezték meg, ahol többek között Knapp István vezényletével a magyar énekkart és R. Vozáry Aladár ünnepi beszédét hallhatták a megjelentek.

Április elején egy nagy felhívást olvashatunk a helyi lapokban, amely esemény napjainkban, 1989 óta újra felelevenített hagyománnyá vált: "Április 7-én a Magyar Kultúregyesület országos zarándoklatot rendez... a tiszaújlaki Rákóczi-emlékoszlopnál, a halhatatlan fejedelem halálának a 200-ik évfordulója alkalmából. Reméljük, hogy a magyarság illő tisztelettel fogja háláját leróni a nagy szabadsághőssel szemben." (A kommunista brutalitás ezt a hatalmas emlékművet is elbontotta, még a történelmi Magyarország minden vármegyéjének a földjéből felépített hatalmas halmot is eldózerolta. Ma egy teljesen új emlékmű előtt tiszteleghetünk a Rákóczi-szabadságharc első győztes ütközetének a helyszínén.)

A vezérlő fejedelem nevével 1941-ben, néhány éves szünet után találkozunk újra a munkácsi sajtóban. Az egyik érdekes társaság - a munkácsi Rákóczi Vastagbot Asztaltársaság (röviden már szóltunk róla korábban) - összejöveteleinek felújításáról van szó, amely Trianon után, "... az összeomlás idején a magyar bajtársi szellem ápolására alakult meg". Hosszú szünet után "... március 15-én a podheringi sörcsarnokban ünnepi találkozóra gyűl össze, úgy, mint valamikor a cseh megszállás alatt, hogy felelevenítsék ezt a kedves hagyományt." A társaság a cseh megszállás két évtizedében nagyon sokat tett gyakori műsoros összejöveteleivel, kirándulásaival és rendezvényeivel Rákóczi szellemének az ápolásáért, a munkácsi magyar közösség erősítéséért, és különböző felajánlásaikkal sokban hozzájárultak a rászorulók támogatásához. (1941 márciusában például az árvízkárosultak megsegítésére, vagy 1942-43-ban a sebesült honvédek javára rendeztek gyűjtést és vendégelték meg őket.) Nemes tevékenységükért például a munkácsi hadikórház parancsnokságától szép, elismerő levelet is kaptak. Az egyik adatból kiderül, hogy 1943 novemberéig 20 000 pengőt gyűjtött a társaság jótékony célokra. A baráti társaság a város szeretetét élvezhette, amit az alábbi sorok is alátámasztanak: "... a Rákóczi-bot társasága mind olyan emberekből áll, akik úgy a társadalom, mint a magyarság megbecsülését és szeretetét élvezik."

Az alapítókról és a vastagbotról is ekkor olvashatunk: "A Rákóczi vastag bot művésziesen faragott meggyfából való, ezzel a felirással "R.I. 1613" és a Gajdos családban öröklődött apáról fiúra. Az asztaltársaság alapító tagjai voltak: vitéz Keményessy Béla, vitéz Láczay László, Gajdos Dezső, Rácz Ferenc, Káposztai Miklós, Korolovics Lajos, Dilung József, Balázs Rudolf, Mózer Ferenc, Hornyák Emil, Ádám Dezső, Licai László és még többen. A társaság tagjai az ünnepi összejövetelre - amely vacsorával lesz egybekötve - meghívják barátaikat és ösmerőseiket." 1944 nyaráig van hírünk a kedves társaságról.

1942 első napjaiban találkozunk először a munkácsi sajtóban azzal a kezdeményezéssel, hogy mielőbb alakuljon meg a munkácsi II. Rákóczi Ferenc kulturális és társadalmi egyesület. A célkitűzések egyértelműen körvonalazódtak a sajtó hasábjain:

"Kezdeményezés történt annak érdekében, hogy Munkácson egy olyan új egyesület alakíttassék, mely összehozza és összefogja a város magyar társadalmának férfitagjait a magyar társadalmi és kulturális élet ápolására, fejlesztésére. Ennek az új egyesületnek mindenek előtt az volna a feladata, hogy megteremtse a magyar társadalmi életet, tehát hogy megszervezze, tespedésből kiemelje a város magyar társadalmát a magyar kultúrmunka vitelére, a magyar kulturális törekvések szolgálatára, a városban magyar szellem biztosítására.

Tulajdonképpen a régi Kaszinó is vállalhatta volna célkitűzéseinél fogva ezt a feladatot, de a viszonyok úgy alakultak, hogy a régi Kaszinó, mely létében és csendes működésében a cseh megszállás alatt különösen nagy jelentőségű volt a munkácsi magyarság számára, mégsem tudja ezt a problémát megoldani. Ezért vált tehát szükségessé az, hogy egy teljesen új magyar társadalmi és kulturális egyesület alakíttassék, mely kiküszöböli azokat az egyre jobban gyengülő ellentéteket is, mely a megszállás alatt itt volt s az utána idejött magyarok között természetszerűleg felmerült egyes vonatkozásokban.

Az új kulturális és társadalmi egyesület megalakításának ügyét most közvetlenül lapunk múlt heti számának vezető cikke vetette fel, mert sokan szinte egyhangúan állapították meg annak alapján, hogy Munkács magyar jellegének biztosítása mindenekelőtt azt igényli, hogy egy olyan egyesület alapíttassék, mely - esetleg magában foglalva Munkács Barátainak Szövetségét is - e törekvés biztosítására hivatott. - A megbeszélések megkezdődtek, reméljük, nem sokáig fognak tartani s mielőbb megalakul a munkácsi II. Rákóczi Ferenc kulturális és társadalmi egyesület."

Ez a kezdeményezés sem lehetett újkeletű, mert 1918-ban a városban egy nagyon jól működő, II. Rákóczi Ferenc nevét viselő irodalmi társaságról tudunk, amely színvonalas rendezvényeivel tette nevét ismertté.

A fentebb tárgyaltak a legfontosabb tudnivalók a nagyságos fejedelem és a Latorca-parti város vonatkozásában. Az írásból kiszorult érdekességek és a nem közvetlenül munkácsi, de azzal szervesen összekapcsolható Rákóczi-emlékek egy következő cikk témáját fogják képezni.

Popovics Béla