Köteles László: Én szülőföldemnek tartom Kárpátalját ugyanúgy, mint a Felvidéket

Interjú Köteles Lászlóval

A KMKSZ XVI. közgyűlésén a felvidéki magyarságot Köteles László, a Szlovák Parlament képviselője, a Magyar Koalíció Pártja országos elnökségének elnöke, a szlovákiai magyar honismereti mozgalom egyik szervezője képviselte. A felvidéki magyar politikussal a közgyűlés előtt beszélgettünk.

– Képviselő úr, novemberben egymás mellett tettük meg a távot Munkácstól Szolyváig az 1944-ben deportált magyarokra emlékező menetben, most ismét itt van. Szívesen jön Kárpátaljára?

– Sokszor megfordultam már Kárpátalján. Azok közé tartozom, akik a történelmi Felvidéket, vagyis az egykori Északkelet-Magyarországot egy történelmi, fizikai és földrajzi egységként értelmezik. Én szülőföldemnek tartom Kárpátalját ugyanúgy, mint Felvidéket. Együtt tudok érezni az itt élőkkel, hiszen azokat a problémákat, amelyekkel Kárpátalja magyarsága jelenleg küzd, mi is megéltük és éljük a Felvidéken ma is, hisz sorsunk sokáig közös volt. Leghosszabb ideig Kárpátalját és a Felvidéket kötötte össze a gyakran változó történelem.

Számomra nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy részt vehettem a Munkács–Szolyva emlékmenetben. Mai napig is erkölcsileg lekötelezettje vagyok a KMKSZ-nek a szolyvai emlékparkért, ahol tiszteleghetünk a magyarság mártírjainak emléke előtt. Sajnos, ilyen emlékhely a Felvidéken még nincs, pedig a mai Kelet-Szlovákiából ugyancsak deportálták a magyar férfiakat 1944-ben. Az én családomból öten kóstolhatták meg az úgynevezett "málenykij robotot", például az akkor 16 éves nagybátyám egy év múlva, a másik nagybátyám pedig csak 1956-ban jött haza.

– Szlovákia melyik részét képviseli Ön a parlamentben?

– 1998-ban Szlovákiában, akárcsak nemrég Ukrajnában, megváltoztatták a választási törvényt, azóta nálunk is országos választókerület van, és pártlistákról kerülnek a parlamentbe a képviselők. Azelőtt a kelet-szlovákiai, Ukrajnával határos területet képviseltem, jelenleg is elsősorban ez a vidék a szívügyem, hisz gazdasági és szociális téren ez van a legnagyobb hátrányban az ország szerencsésebb, nyugati részeihez képest. Éppen ezért bizonyos fokú felelősséget érzek Kárpátalja iránt is, mert meggyőződésem, hogy az egyik felemelkedési lehetősége ennek a térségnek az, ha nyitunk dél felé, Magyarország irányába, és ugyanúgy Kárpátalja felé is.

Egy kis lépést most sikerült elérnünk azzal, hogy már a legmagasabb szinten is elfogadtattuk azt a kezdeményezést, hogy egy gyalogos-kerékpáros határátkelőhelyet nyisson a két ország Nagyszelmenc és Kisszelmenc között. De ezt folytatni kell azzal, hogy további klasszikus határátkelőhelyeket nyitunk, és el kell érni, hogy Ukrajna minél előbb csatlakozzon valamilyen fokon az Európai Unióhoz, s ha csak lehetséges, a shengeni határ ne magyarok között húzódjon. Én biztatónak tartom a jelenlegi helyzetet, hisz nemrég az új ukrán elnök tett egy számomra is nagyon értékes gesztust az Európai Unió és így Szlovákia felé: bejelentette, hogy az EU és Svájc állampolgáraival szemben ideiglenesen, május 1-jétől szeptember 1-jéig megszüntetik a vízumkényszert.

– Ön szerint a mostani ukrajnai politikai változások milyen hatással lehetnek a kárpátaljai magyarság helyzetére, és ebben milyen szerepe lehet a KMKSZ-nek?

– A kárpátaljai magyarságnak kell eldöntenie, hogy most milyen irányba indul. A KMKSZ döntése, amikor az országot Nyugat felé orientáló Juscsenko vezette koalíció mellé állt az elnökválasztáson, a lehető legjobbnak bizonyult. Ezzel bizonyos fokú pozíciót szerzett, amit úgy kellene hasznosítani, hogy a döntéshozatal minden szintjén, a parlamentben is ott legyenek a szövetség képviselői.

– Mi ma a felvidéki magyarság előtt álló legnagyobb feladat?

– Sajnos ma Szlovákiában a magyarságot az országos átlagnál jobban sújtja a munkanélküliség és a szociális leszakadás. A legfontosabb célunk az, hogy gazdaságilag felemeljük a magyarokat úgy, hogy közben kiharcoljuk nemzetiségi jogainkat, hogy a minket érintő kérdésekben mi magunk dönthessünk. Egyik legnagyobb eredményünk az önálló magyar egyetem megteremtése, erre kell építenünk, létre kell hoznunk egy olyan felvidéki magyar értelmiséget, amely szülőföldjén kíván boldogulni, és felvállalhatja majd az ott élő magyarok érdekvédelmét.

– Ön szerint mi a Kárpát-medencében élő magyarság legnagyobb kihívása?

– Az, hogy a nemzetiségi jogok megtartása mellett gazdaságilag is magas szintre emeljük a magyarságot az elcsatolt országrészekben, hogy értelme legyen és megérje a szülőföldünkön magyarnak, embernek maradni.

Badó Zsolt