Új igazgató a Barkaszói Középiskola élén
A Barkaszói Középiskolában április 7-től új igazgató, Majoros Béla irányítja a tantestület munkáját, odautaztunk hát, hogy személyesen szerezhessünk tapasztalatokat az intézmény mindennapjairól.
A Barkaszói Középiskola épülete újnak számít, 1977-ben vehették birtokba a gyerekek. Kívülről ma is szép, rendezett iskolának tűnik, de ha valaki végigjárja az osztálytermeket, rögtön megváltozik a véleménye. A tornaterem állítólag 30 évvel ezelőtt volt legutóbb kimeszelve, hiányoznak az ajtókról a kilincsek. Jártam olyan osztályban, amelynek közepén patkánylyukak díszelegnek, három pad mellett összesen három diák ült az órán, igaz, az osztályba sokkal több pad be se férne, pedig a naplóban 16 tanuló neve szerepel. A legszörnyűbb látvány a teljesen szétvert étkezdében fogadott, de tönkrement az egykor példaértékű, fa- és fémmegmunkálás oktatására szolgáló tanműhely is. Ám az új igazgatónak a legnagyobb fejtörést mégis az okozza, hogy látványosan kezd összerogyni a tetőszerkezet. Fakász Valériától, az iskola KMPSZ- alapszervezetének elnökétől megtudtam, hogy Barkaszón több éven át fűtetlen iskolában folyt a tanítás. Az elmúlt két évben már volt fűtés, igaz, a meglévő két szénfűtéses kazánból csak az egyik működött, s a hatásfokára jellemző, hogy több teremben és az étkezdében is szétfagytak a fűtőtestek. Nincsenek az iskolában használható technikai eszközök - folytatja Fakász Valéria -, például nincs egy működőképes tv-készülék, pedig az ma már elengedhetetlenül szükséges lenne az érettségi vizsgákhoz, nincsen fénymásolónk sem, s nagy hiány van iskolabútorokban is.
Majoros Béla korábban a szomszédos Szernyei Általános Iskola kémia-biológia szakos tanára volt, majd Munkácson dolgozott KRESZ-oktatóként. Feleségével sikeres vállalkozásuk van Barkaszón, a község járási képviselője. Mint mondja, ő nem a fizetésért vállalta el az iskola irányítását. A szülők és a helyi református egyházközség vezetői felkérésének tett eleget, amikor vállalkozott erre a nem könnyű feladatra. Célja, hogy otthonosabbá varázsolja az iskolát és a lehetőségekhez mérten növelje az oktatói-nevelői munka hatékonyságát: "Vannak megfelelő képesítésű szakembereink, a kollektíva fiatal, a kollégák dolgozni akarnak, én bízom a jövőben." Arra a kérdésemre, hogy mit szeretne elérni az iskola vezetőjeként, így válaszolt az új igazgató: "Nekem az a célom, hogy mind a tanárok, mind a gyerekek örömmel járjanak iskolába. Szeretnék egy olyan kollektívát, egy olyan csapatot összekovácsolni, ahol békesség, családias hangulat van. Biztosítani szeretném a zavartalan oktatói-nevelői munkához a megfelelő körülményeket.
Az első általam összehívott szülői értekezleten 120 szülő jelent meg, s a támogatásukról biztosítottak. Már benyújtottam az első pályázatot és a továbbiakban is szeretnék minden támogatási lehetőséget megragadni, illetve terveim között szerepel az iskola korábbi partnerkapcsolatainak a felelevenítése. Fontosnak tartom, hogy jó legyen az egyház és az iskola közötti kapcsolat. Én magam is presbiter vagyok, és feladatomnak tartom, hogy lehetőségeimhez mérten hozzájáruljak ahhoz, hogy minél több gyerek megtalálhassa Istent."
Összegezve a látottakat, azt gondolom, hogy amennyiben Majoros Béla terveinek legalább egy része megvalósul, akkor az iskoláskorú gyerekeken keresztül az egész község jól jár. Hisz a gyerekek megfelelő oktatásánál és nevelésénél nincs fontosabb stratégiai cél.
Badó Zsolt
