A Feszty-körkép korabeli munkácsi felidézése?

A munkácsi dioráma

A millennium közeledtével Munkácson is mindent megtettek a szervezők, hogy méltó módon hajtson fejet a város polgársága honfoglaló őseink emléke előtt. A számos rendezvény között előkelő helyet foglaltak el a tárlatok. A festmények és az iparművészeti alkotások mellett a XIX. század nagy találmánya, a fénykép is egyre előkelőbb helyet vívott ki magának az egyre szélesedő művészeti palettán ...

A fénykép és a fényképszerű kiállítások is valamennyire nyomon követhetőek Munkácson. Nincs egyértelmű információnk, de valószínűsíthető, hogy ezen tárlatok egy része már kötődött a millennium ünnepségsorozatához. A korabeli sajtóban 1895 tavaszán egy "photoplastikum"-kiállítás megnyitásáról maradtak fenn adatok. Üveglapra készített fényképek vagy azokból készült montázsok tárlatáról lehetett itt szó. Sem addig, sem utána nem találkoztam ilyen híradással.

Kicsivel később pedig egy 30 méter hosszú diorámát helyeztek el a Sugár út végén, a Temető utcai nagy téren a millennium alkalmából. A ma már szinte teljesen elfelejtett kifejezés a Révai Lexikon értelmezésében egy olyan "áttetsző kép, oly festmény, melynél a napszakok szerint változó világítást mesterségesen utánozzák, sőt még esetlegesen feltűnő részletekkel, alakokkal vagy harangozással, szélutánzással stb. élénkítik. Az első ilynemű ábrázolást Daguerre mutatta be Párizsban 1822-ben ... Újabban (lexikonnak ez a kötete 1912-es kiadás, tehát valószínűleg ezt érthették alatta a századforduló táján is) diorámának nevezik azokat a kiállításokon stb. látható képeket, amelyek kellő megvilágítású fülkében vannak elhelyezve s megfelelő helyről nézve erősen plasztikus benyomást keltenek. A csalódás - nyilván optikai csalódásról van szó - fokozására az előtér rendesen a természet hű utánzása." A Feszty-körképhez szintén tartozott egy dioráma, amely az alkotás szerves részének számított. Következzék egy idézet A magyarok bejövetele című, 2001-ben megjelent könyvecskéből: "A körképet vagy nemzetközileg ismert és használt nevén "panorámát" az ír Robert Barker szabadalmaztatta 1787-ben mint technikai találmányt. Bizonyára ez az egyik oka és magyarázata annak, hogy a művészeti szakirodalom mindmáig elhanyagolta ezt a múlt században oly divatos műfajt. Való igaz, a sajátos technikai megoldások, az illúziókeltési szándék, a műfaji kevertség elkülönítik minden egyéb képzőművészeti alkotástól." A fejtegetés a továbbiakban öt pontba szedve határozza meg azokat a sajátosságokat, amelyek más művészeti alkotásoktól megkülönböztetik a körkép mibenlétét. Ezek egyike a következő: "A nézőpódiumot és a vászonképet háromdimenziós, valóságos tárgyakból kialakított előtér (műterep, dioráma) köti össze. Ez észrevétlenül olvad bele a vászonkép festett világába, olyan illúziót keltve, mintha valóban egy táj vagy jelenet közepén állnánk."

Feltételezhető, hogy a munkácsi dioráma megálmodói és kivitelezői a honfoglalás vagy a város történelmi múltjának témaköréből meríthettek.

Gyanítható, hogy köze lehetett az alkotásnak a hatalmas sikerű Feszty-körképhez, amely a valóságnak megfelelő teljes munkácsi panorámát ábrázolja. A munkácsi diorámát 1896 júliusában állították fel, mert a Munkács című hetilap augusztus 2-ai számában már említi. Dankó Pista híres cigányprímás pedig 1895 decemberében ad két alkalommal koncertet Munkácson. Elképzelhető, hogy látogatását inspirálhatta a körképen megjelenített munkácsi panoráma. Tudjuk ugyanis, hogy a hegedűművészre nagyon nagy hatást gyakorolt a festmény. "A magyarok bejövetele címmel indulót is komponált, amelyet "A Feszty Árpád körképe fölött való lelkesedésében" dedikációval látott el" - tudjuk meg a körkép történetével és legutóbbi restaurálásával foglalkozó, a fentiekben megnevezett kiadványból.

A Feszty-körkép 1894. március 13-ától, pünkösd vasárnapjától megtekinthető volt Budapesten, a mai Szépművészeti Múzeum helyén felépített kör alakú kiállítóteremben, amelynek megnyitóján a munkácsiak is képviseltették magukat, s utána is többen ellátogattak ide a Latorca-parti városból a nagyhírű alkotás megtekintésének a céljából. A város polgárságát jogos büszkeséggel töltötte el az a tudat - s ez a millennium éveiben fokozottan érvényes lehetett -, hogy Feszty társaival évekkel ezelőtt ennek a kisvárosnak a gyönyörű panorámáját választotta a vázlatok elkészítéséhez. Csodálatos egy városát szerető ember számára, hogy nemzetének fővárosában - 1995. augusztus 1-jétől a felújított körkép viszont Ópusztaszeren látható - mindenki számára megtekinthető a honfoglalás e mozgalmas epizódja mellett az ezer esztendővel ezelőtti munkácsi táj! Viszont az bizonyos, hogy Munkács lakosságának zöme nem látta a Feszty-körképet. Elképzelhető, hogy ezt is figyelembe véve építették fel ezt a diorámát percekre a város központjától.

A tér egyébként Munkácson a mai napig megvan, az elmúlt több mint száz esztendő alatt többször megváltoztatott névvel; de a házak frontális képe még valamennyire felidézi a XIX. század végének fantáziadús szecesszióját, a "boldog békeidőkből" származó hangulatot.

Popovics Béla