A KMKSZ és a hatalom

Politikai hatalom alatt a legtöbbször államapparátusi pozíciók kontrollját értik. Minél magasabb pozíciót tölt be valaki, annál nagyobb hatalma van. Minél több pozíciót birtokol egy politikai szervezet, annál befolyásosabb.

Mindenféle politikai mozgalomnak, pártnak vannak céljai, amelyeket csakis az államhatalom egy részének e fenti értelemben vett birtoklása útján érhet el. Nincs értelme tehát a politikusokat hataloméhséggel vádolni, hiszen munkájuk szerves eleme a törekvés, hogy szert tegyenek az eszközre, amelynek segítségével megvalósíthatják céljaikat.

Nagyon jellemző egy társadalomra az, hogyan szerzik meg a politikusai az államhatalom különféle pozícióit, és hogyan viselkednek, amikor nyeregben érzik magukat.

Számunkra, a nyugati keresztény kultúrkörhöz tartozók számára, a demokratikus hatalomgyakorlás a mérvadó minta. Eszerint az irányítottak, a nép jóváhagyása adja az alapot, legitimitást ahhoz, hogy valaki hatalmat gyakoroljon. Ilyen értelemben hatalmon lenni azt jelenti: bírni a nép bizalmát, amelyet az egy szabályosan lezajlott választás során tud demonstrálni, egyúttal delegálni választottainak. A politika lényegét pedig a küzdelem adja, a nép, a választók felhatalmazásának megszerzéséért és megtartásáért. Működő demokráciában hatalmat gyakorolni óriási megterheléssel járó munka a közvélemény bizalmának és támogatásának megtartásáért. Ezek elvesztése ugyanis automatikus bukást és a hatalom elvesztését jelentik a következő választásokon.

A hatalomgyakorlásnak van azonban egy másik tartalma is, amely a posztszovjet térségre, így Ukrajnára is érvényes. Ennek alapját a választók manipulálhatósága adja. A hatalomgyakorlás ilyen értelemben az államapparátusnak a megfelelő választási eredmény előállítására történő felhasználása. Az előállítás tárháza a választási csalásoktól a szavazatvásárláson keresztül a tömegtájékoztatás bevetésével véghezvitt agymosásig terjed. A demokráciában a hatalom forrása a nép akarata, az autoritárius rezsimekben pedig a nép akaratlansága. A hatalom birtokosainak fő gondja a nép apolitikus, zsibbadt állapotának fenntartása, nehogy eszébe jusson szavazataival és/vagy forradalmával leváltani a regnáló garnitúrát.

A KMKSZ ellenzékiségét könnyen meg lehet érteni a hatalomgyakorlás eme két - demokratikus és autoritárius - módjának megkülönböztetése segítségével. A kárpátaljai magyarság érdekeit képviselő demokratikus szervezetnek nem volt esélye számottevő hatalmi pozíciókat szerezni az autoriter ukrán államban. Ilyen esély csak a demokrácia előretörésével jelent meg.

Megjelent egyáltalán? Aligha lehet ugyanis a jelenlegi ukrajnai és benne a kárpátaljai állapotokat a demokrácia és jogállamiság diadalaként értékelni. Inkább csak az történt, hogy egy radikálisan népellenes politikai irányvonal mondott csődöt annak hordozóival együtt. Annyit azért egyértelműen meg lehet állapítani, hogy a jelenlegi hatalmat gyakorló garnitúra az előzőhöz képest jóval erőteljesebb demokratikus kontroll alatt áll.

Az elnökválasztásokon a KMKSZ (kárpátaljai léptékben) a nyertes koalíció tagja volt. Azzal együtt kapott felhatalmazást a hatalomgyakorlásra. Lehetősége nyílt, hogy elfoglaljon néhány államhatalmi pozíciót. Egy olyan államapparátusban, amely a nyugati demokrácia mércéjét nem üti meg.

Mi a magunk részéről világossá tettük, hogy egy majdani demokratikusabb Ukrajna mely hatalmi pozíciói azok, amelyek alkalmasak lehetnek a magyar közösség igényeinek kielégítésére. Ez a tömbmagyar vidéket magában foglaló Tisza melléki járás, valamint a kulturális autonómia gerincét adó, minden magyar iskolát magában foglaló tankerület. Ezek létrehozása a következő pár év feladata.

Közelebb tudja-e hozni ezeket a célokat a magyar szervezet, ha szerepet vállal az átmeneti időszak hatalmi rendszerében? Vállalja-e a kockázatot, hogy olyan kudarcokért tegyék felelőssé, amelyek a rosszul felépített rendszer működéséből következnek?

A kérdést eldöntötték helyettünk. Az autoritarizmus ukrajnai képviselői ugyanis egyáltalán nem érzik kényelmetlenül magukat székeikben egy elveszített választás miatt. Egyetlen adminisztrációvezető vagy akár főszerkesztő nem érezte úgy, hogy fel kellene állnia, mert a politika, amit képviselt, megbukott. Ha pedig ezek az emberek köpönyeget fordítva helyükön maradnak, ugyanarra fogják használni az államapparátust, mint eddig: hogy tudatlanságban, kilátástalanságban, cselekvésképtelenségben tartsák az embereket, köztük a kárpátaljai magyarokat is.

A mostani átmeneti állapot mindkét irányba eldőlhet. Az is lehet, hogy a demokratizálódás folyamata visszafordíthatatlannak bizonyul, s az is, hogy viszszacsúszunk az autoritarianizmusba. Aligha a politikailag aktív magyarokon fog ez eldőlni. A KMKSZ-nek, mint a magyar politikai nemzet kárpátaljai képviselőjének meg nincs választása, hogy saját lehetőségeit az üdvös kimenetel érdekében vesse latba. Végig fogjuk tehát vinni a küzdelmet, hogy elkötelezett, demokratikus kontroll alatt álló embereket juttassunk hatalmi pozícióba. Ha sikerül, utána elvégezzük a munkát, amit kell, hogy ezek az emberek ne szakadjanak el a néptől, és hogy megvédjük őket, ha emiatt támadnak nehézségeik. Megpróbálunk mindent kihozni, amit lehet a mostani politikai helyzetből. Ha szerencsénk lesz, ezek a lehetőségek jelentősen ki fognak szélesedni. Ha nem, a KMKSZ úgy is ki tud majd tartani a megszokott, örök ellenzéki szerepben.

Kovács Miklós