2005. június 10.

"Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét." 1Kor 1,23-24

Kedves Olvasó! Ugye ismerős, milyen kiállni valami mellett, ami felől meggyőződtél, és úgy hiszed, hogy abban a dologban neked van igazad? Hányszor vannak peres vitáink embertársainkkal az igazunk érdekében. De vajon milyen a mi emberi igazságunk? Ha az Isten igazsága mellé odaállítanánk emberi gondolattal kigondolt "igazságainkat", semmivé lenne Isten igazságának a fényében. Egyszer minden emberi dolgunk megmérettetik majd az Isten igazságának mérlegén, amikor mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, amit e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. (2 Kor 5,10) Igazság nincs több, csak egy. Mindegy, hogy hányan állnak a hamisság mellett, az igazság nem attól lesz igazság, hogy nagy tömegek állnak mellette. Az igazság maga Jézus Krisztus. Hányan megütköznek és megbotránkoznak Isten igéjének a hallatán, mert bolondságnak tartják, mivel nem egyeztethető össze emberi természetünk vágyaival, e világ nézetével. A világ ma ott tart, hogy amit Isten az Ő igéjében bűnnek tekint és számon kér, az a világ erkölcsi igazságának mérlegén jó, és nem bűn. Vajon ki az közülünk, aki jártában-keltében ne botlott volna meg még soha? Bosszantó dolog, ha az ember siet valahová, teljes lendülettel tart az elgondolt cél felé, s egyszer csak megbotlik egy kőben. Hiába a lendület, hiába az akarat, nem mehet tovább. Ma a világ rohan az emberi akarat és vágy diktálta úton. S amikor Isten Jézus Krisztusban, mint egy kőszikla, útjába kerül, és az ember belebotlik, semmiségnek, bolondságnak tartva ezt a kis lendületvesztést továbbmegy, vagy megbotránkozva feláll, tovább sántikál, mert hajtja előre a vágya, vagy felállva visszafordul, hogy gyógyulást keressen sebeire, mert fájdalmas volt az ütközés. Sokan, akik belebotlottak Jézus Krisztus igazságába, visszafordultak, azaz megtértek a hamisság útjáról. Megütköztél-e már a kőben? Érintett-e már téged Isten igéje? Hiszen amíg nincs akadály, addig az "emberi igazsággal" nincs látszólag baj, addig az a jó. Egyszer csak ott van egy kő. Ha az Isten igazsága ott lesz, mint egy kő, egy akadály az utadon, és belebotlasz, mit teszel akkor? Fájdalmasan bicegve, sértetten tovább haladsz, vagy megállsz, és az a találkozás döntővé válik az életedben? Felragyog-e előtted ez a kő, mely megütköztetett utadon? Értelmet nyer-e számodra Isten váltsága, amelyet Jézus Krisztusban készített? De bárhol is jársz most az élet útján, ne feledd, hogy nemhiába helyezte Isten utadba a megütközés kövét. Ebben a kőben lehet megütközni, vagy fájdalmasan tovább sántikálni, de lehet rá építeni is. Méghozzá nem kevesebbet, mint az életünket. A Bibliát el is lehet dobni, vagy csak történelemkönyvként olvasni, de lehet Isten beszédét életünk alapjává, fundamentumává is tenni. Más fundamentumot senki sem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1Kor 3,11)

Béres László