Interjú Lázár Péter drámapedagógussal

A közelmúltban a KMKSZ és a KMPSZ által Munkácson megrendezett Kárpátaljai Magyar Gyermekszínjátszó Találkozón jelen volt Lázár Péter, a budapesti Drámapedagógiai Társaság képviselője. Az alábbiakban a Társaságról, munkásságáról kérdeztük.

- Kérem, mutassa be pár szóval a Drámapedagógiai Társaságot, tevékenységét!

- A Drámapedagógiai Társaság egy országos civil szervezet, közel ezer taggal. Tagjai közt vannak színészek is, akik drámapedagógusként is foglalkoznak gyerekcsoportokkal. Több tagunk a drámapedagógia terén harmincéves tapasztalattal is rendelkezik, szervezetként viszont tizenkét éve működünk, és egyik fő célunk, hogy életben tartsuk, támogassuk a gyermekszínjátszó-fesztiválrendszert. Igen nagy jelentőségűnek tartjuk a Társaság által végzett munkát, ugyanis legalább tízezer gyereket mozgat meg tevékenységünk egy évben. Úgy gondoljuk, hogy a drámapedagógiához szervesen hozzátartozik a gyermekszínjátszás ügye is, ezért fokozottan igyekszünk támogatni azt. Emellett a Társaság számos más dolgot is felvállal, például drámapedagógiai képzéseket és szakmai tanfolyamok szervezését.

- Hogyan szerzett tudomást a Kárpátaljai Magyar Gyermekszínjátszó Találkozóról?

- Társaságunk titkárától kaptam a felkérést, és nagy örömmel jöttem el ide, ahol részt vettem a zsűri munkájában. Régen érdekel a hazai mellett a határon túli magyar gyermekszínjátszás is. A mostani kárpátaljai utamon kívül még a Vajdaságba sikerült eljutnom, ahol a kárpátaljaihoz hasonlóan szintén megragadott az ottaniak munkája. Rendkívül nagy az ilyen rendezvények jelentősége, a magyar nyelv és színházi kultúra életben tartása szempontjából. Az itteni fellépésen a gyerekek szép magyar beszéde, színvonalas játéka meggyőzött arról, hogy Kárpátalján jól mennek a dolgok ez ügyben, köszönhetően a szervezőknek és a csoportokat felkészítő pedagógusoknak.

- Egyébként ön aktív színész?

- Gyakran lépek fel én is színházban, és emellett foglalkozom gyermekcsoportokkal is. Sok dolog köt tehát a színpadhoz, a szerepjátszáshoz, de azt is szeretem látni, mi van a függöny túlsó oldalán. Tudom, hogy minden egyes fellépést hosszú, kemény munka előz meg, és fontosnak tartom, hogy a színjátszáson keresztül a felkészítő-rendező pedagógiai munkát fejtsen ki. Ez főleg akkor különösen fontos, ha egy színjátszó csoport - ahogyan itt is a gyermekszínjátszó találkozón - egy adott osztály tanulóiból áll. Ezzel egy olyan közösségi létet tud az ember felkínálni, ami most már egyre kevésbé adatik meg. Azáltal pedig, hogy a drámapedagógia egy komplex művészeti-nevelési forma, nagyon sok lehetőséget rejt magában. A gyerekekkel való foglalkozásokon először szembesítjük őket egymás képességeivel, majd fejlesztjük náluk a közösségi szellemet. Nagyon jó alkalom erre a gyerekekkel való nyári táborokban sorra kerülő foglalkozás, mert azok, akik eljönnek egy ilyen táborba, fogékonyabbá válnak az új ismeretek befogadására és a kreativitás terén, a táborban gyorsabban kialakul köztük a közösségi szellem. Az itteni foglalkozásoknak köszönhetően jobban megismerik egymás jellemét, képességeit, lehetőségeik határát, érzelmeiket. Hosszú ideig kitart az az energia, lelkesedés, munkakedv, amit egy ilyen nyári tábor tud adni. Másik fontos fóruma, színtere drámapedagógiai tevékenységünknek a fesztivál jellegű Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó, melyet a gyermekszínjátszás ünnepének tekintünk. Ez egy országos gálaműsor. Lényege a csoportok egymás előtti megmérettetése, a tapasztalatszerzés, és az, hogy tanuljanak egymástól. Magyarországról 390 csoportból 22 kap meghívást erre, a határon túli magyar csoportok közül pedig négy régió (Kárpátalja, Felvidék, Erdély, Vajdaság) legjobbjait hívjuk meg. Ezenkívül lehetőséget biztosítunk a fogyatékos gyerekek számára létesített speciális iskolákból érkezőknek is. Az előadások után mindig vannak szakmai megbeszélések, értékelések. Így könnyen lehet olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek a későbbiekben alapvetően segíthetnek a színjátszó csoportoknak a további fejlődésben.

- Köszönöm a beszélgetést!

Fischer Zsolt