A nagy őzlábgomba

Amit a gombákról tudni kell

2005. július 1., 10:00 , 233. szám

Nyár elejétől késő őszig terem, kora ősszel igen gyakori. Lomb- és fenyőerdőkben egyaránt megterem, különösen füves, ritkás, ligetes erdőben, akácosban, irtásos, bokros helyen. Az erdők mélyén, sziklás vagy homokos talajon, sőt kertekben is előjön. Kalapja fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10-30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos. A kalap bőre nem húzható le. Lemezei a tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon is igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnás rozsdafolt is. Spórapora fehér. Tönkje megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10-40 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, a gumó 3-6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos szürkéssárgás alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves. Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, selymes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható. Húsa puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér. Nehezen szeletelhető, kócszerű. Kellemesen mogyoróízű, édeskés, gyengén lisztszagú gomba. Levesnek, rántva, sütve vagy más gombás ételnek egyaránt jó. Fiatalon egyike a legjobb csemegegombáknak, eléggé állóképes és ritkán kukacos. Kirántva a gombakalapok halhúsra emlékeztető ízűek. Tönkje rostos, rágós, ezért azt megdarálva használjuk fel. Szárításra alkalmas, világosszürke színűre szárad.

F. Zs.