Gróf Bercsényi Miklós levelei és emléke Ung vármegyében

Vidékünk történetének egyik jeles személyiségéről - gr. Bercsényi Miklósról - ajánlunk egy nem szokványos kötetet, ami Csatáry György történész kutatásainak újabb eredménye.

A magyar történelem nagyjait rendszerint ismerjük, de valljuk be, nem vagyunk maradéktalanul tisztában azzal a szereppel, amit betöltöttek szűkebb hazájuk kulturális-gazdasági életében, illetve birtokaikon és a vele szomszédos területeken. Kevésbé ismerjük a hozzájuk fűződő történeteket, verseket, esetleg kultuszának kincsestárát.

Gróf Bercsényi Miklós (1665-1725) azon történelmi személyiségek közé tartozik, akiknek tevékeny élete, politikai ambíciói és egyénisége kevésbé ismert Kárpátalján. Nem véletlenül alakult ez így, hisz életére vonatkozóan csupán levéltáraink adhatnak tájékoztatót, a helyi archívumok pedig ma sem eléggé nyíltak a kutatáshoz. Megjegyzendő, hogy a háború óta Magyarországon sem született összefoglaló mű Bercsényire vonatkozóan.

Ki is volt Bercsényi Miklós? II. Rákóczi Ferenc után ő volt az 1703-1711. évi szabadságharc második embere, egyben a kuruc hadsereg főgenerálisa, Rákóczi államának helytartója. 1665-ben született Temetvény várában, jezsuita kollégiumban tanult. 1685-ben vágsellyei kapitány, 1686-ban Szeged és annak véghelyeinek kapitánya. Hősiesen harcolt a törökök ellen. 1691. augusztus 31-től Ung vármegye örökös főispánjává nevezi ki I. Lipót császár. A várat tartományaival együtt Homonnai Drugeth Krisztinával kötött házassága révén vette birtokba. Főúri lakosztályában államelméleti műveket, országtörténeteket olvasott. A "modern" gazdálkodás híve volt. Fűrészmalmokat, sörfőzdéket és üvegofficiát építtetett. Rézbányászattal, illetve kereskedelemmel foglalkozott. Volt példa rá, hogy birtokán adót csökkentett. 1698-1701-ben részt vett Rákóczi rendi szervezkedésében, majd a megtorlás elől Lengyelországba menekült, ahol Rákóczival együtt szervezték a kuruc szabadságharcot. 1703-tól nem csupán főgenerális, de Rákóczi államában a béketárgyalások diplomatája is. 1707. szeptember 15-én aláírta a varsói szerződést I. Péter orosz cárral. A szabadságharc idején 1710 végén Lengyelországba, majd Törökországba emigrált. 1725. november 6-án Rodostóban hunyt el. A hamvainak hazaszállítása (1906) után földi maradványait a Kassai Dómban helyezték örök nyugalomra.

A Magyar Országos Levéltár, az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára és a Kárpátaljai Állami Levéltár anyagai alapján olyan munka született, amely azon túl, hogy ismerteti Bercsényi Miklós életútját, a frissen publikált levelei új szempontok vizsgálatára késztetheti a történészeket.

Bercsényi irathagyatékának csupán töredéke az itt közzétett ötven levél, utasítás és rendelet. Az újonnan publikált dokumentumok a főgenerálisnak leginkább a szabadságharcban betöltött szerepét tárgyalják, de találhatunk forrásokat az 1690-es évekből is. A dokumentumok felvillantják a szabadságharc helyi és országos jelentőségű eseményéit.

A kötet második része ismerteti Ung vármegye vezetésének és az ország egész lakosságának a XIX. század végén és a XX. század elején a Bercsényi-szobor és -emlékszoba létrehozása érdekében tett erőfeszítéseit. Tájékozódhatunk - a mintegy száz évvel ezután - 1998-ban megvalósult Bercsényi-emléktábla felavatásának körülményeiről is.

A kötet harmadik részében az Ung vármegyében kiadott hetilapok azon tanulmányaiból, cikkeiből olvashatunk válogatást, amelyekben Bercsényi korának emlékét idézték fel a szerzők.

A kiadó KMKSZ célja, hogy a könyv által jobban megismertesse az olvasókkal gróf Bercsényi Miklóst, az államférfit, akinek személyisége II. Rákóczi Ferenchez hasonlóan a magyar szabadságért vívott küzdelem szimbólumává vált.

A kiadvány a szerző által publikált Rákóczi-kötetek harmadik része, amelyet a történészeknek, diákoknak és érdeklődőknek egyaránt ajánlunk.

(Csatáry György: Gróf Bercsényi Miklós levelei és emléke Ung vármegyében. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 2004.)

gy