Rémhírkeltés, vagy valóban veszélyben vannak az aknaszlatinai sóstavak?

S.O.S. sóstó?

2005. július 8., 10:00 , 234. szám

Az utóbb időben az ukrán sajtóban egymás után jelentek meg olyan írások, amelyek a 2001-ben hivatalosan is üdülőövezetté nyilvánított aknaszlatinai sóstavak megszűnését jósolják, hisz a tavak környékén, az egykori Kunigunda-bánya felett mozog a talaj, újabban a beszakadások következtében mély kráterek keletkeznek. A sajtóban megjelent írásokban sokszor zavaros elméletekkel találkozhatunk, ezért úgy döntöttünk, hogy a helyszínen tájékozódunk.

Aknaszlatinán évszázadok óta folyik felszín alatti kősókitermelés, és a XIX. század végétől a feltörő sós vizeket kihasználó fürdőkomplexumot is építtetett Pável Mihály görög katolikus püspök, orvos és balneológus. Persze akkor még nem voltak a község területén sóstavak, és a fürdőkomplexumon is csak kádfürdőket kell érteni - tudtuk meg Sóbányi Imrétől, az egykori bányásztól, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnökétől, a község múltjának lelkes kutatójától. A XX. század elejére veszélyessé váló Kunigunda- bányát bezárták, melynek 1919-ben a felvonógép környéki része beszakadt. Az így keletkezett gödör lassan megtelt vízzel, mely az évek folyamán egyre koncentráltabb sóoldattá vált. A község alatt egyébként több száz méter vastag sótömb van, amelyet a fölötte lévő, változó vastagságú úgynevezett palagréteg (szürke színű zsíros agyag) óvott meg a felszín alatti vizektől. A Kunigunda-bánya felett viszont több helyen is megsérült ez a vízzáró réteg, emiatt az egykori fejtési területre beszivárgó víz üregeket, sóbarlangokat hoz létre, amelyek mostanában egymás után szakadtak be, újabbnál újabb leendő tómedreket hozva létre ezáltal. Ezeknek a tavaknak a sókoncentrációja változó, egyébként akad a jelenlegi 22 tó között édesvizű is.

A bányamúzeumban megtudható az is, hogy a gyakori beszakadások miatt már az 1930-as évek második felében veszélyessé nyilvánították az egykori Kunigunda-bánya feletti területet, amelyet kerítéssel zártak le, esővizet elvezető betonnal kibélelt árokkal vettek körül. A háború után az ellenőrzés enyhült, és a beszakadt gödrök is egyre jobban megteltek sós vízzel. A helyiek hamar rájöttek, hogy a sós vízben történő fürdőzés igencsak kellemes foglalatosság, de csak a nyolcvanas években terjedt el a víz és a sósiszap állítólagos gyógyhatásának a híre. Ekkor települt ide a megyei kórház allergológiai osztálya, amely a tavak sós vizét és az iszapot használta fel terápiás kezelésre. A kilencvenes évek elejétől a kisszlatinaiak szobákat kezdtek kiadni az oda érkező, gyógyulni vágyó turistáknak. Később élelmes vállalkozók faházakat, egész üdülővárost építettek fel a sóstavak körül. Az idei csapadékos tavasznak és a lebetonozott árok beszakadásának következtében újabb helyeken omlott be a felszín. Az üdülőterület házai közül néhány alól eltűnt a talaj, van olyan frissen keletkezett kráter is, melynek a mélysége a 8 métert is eléri. Ezúttal már nemcsak az egykori Kunigunda-bánya, hanem más bezárt bányák is beszakadtak (egykor 9 bánya üzemelt a község területe alatt, ebből ma kettőben folyik kitermelés). A veszélyeztetett területek felett már nincsenek házak, egyedüli kivétel ezalól a sóstavak környékén kialakított üdülőövezet. A szakemberek szerint a további beomlásokat csak úgy lehetne megelőzni, ha a vízzáró palagrétegen keletkezett repedéseket tamponálnák (elzárnák).

Szokolán Ildikót, Aknaszlatina tanácselnökét is megkérdeztük a kialakult helyzetről, aki elmondta, hogy a község területének egy 20 hektáros részét már megvizsgálták a lembergi Nyugat-ukrajnai Geofizikai Felderítő Expedíció munkatársai, akik ősszel tovább vizsgálódnak majd. A geofizikusok jelentése szerint közvetlen veszély nincs, de azokat a helyeket, amelyek beomolhatnak, körül kell keríteni. A szakemberek nem záratnák le a sóstavak környékét, csak folyamatos műszeres vizsgálattal előrejeleznék, hogy hol lehet veszély. Ennek a tavasszal és ősszel évente megismétlendő vizsgálatnak a költségeit a sóstavakból élő vállalkozók által létrehozott alapítvány már magára is vállalta, tudtuk meg a tanácselnök asszonytól. Szerinte nem a beszakadások jelentenek igazi problémát a szlatinaiaknak, hanem inkább az, hogy 2001-ben egy 62 hektáros területet nyilvánított üdülőövezetté az állam, emiatt a község lakói nem privatizálhatták a kertjüket. A polgármester asszony azt szeretné, hogy a helyi és a técsői járási tanács után a megyei tanács is jóváhagyja azt a kezdeményezésüket, amely az üdülőövezetnek nyilvánított területet 14,2 hektárosra csökkentené, hisz csak ekkora területen folyik üdültetés. Ami pedig a sóstavakat illeti, a tanácselnök szerint azok jogi helyzetét is minél előbb tisztázni kell, hogy hasznosításukból profitálhasson végre Aknaszlatina is.

Badó Zsolt