A kékhátú galambgomba

Amit a gombákról tudni kell

Nyáron és kora ősszel termő gomba. Lomberdők talaján egyesével, sokszor nagy mennyiségben is terem a fák alatt, mert gyökérkapcsolt gomba. A nyári szárazabb időben mindenfelé gyakori. Kalapja félgömb alakú, domború, majd lapos, 5-15 cm átmérőjű, vastag húsú. Színe változó: lila, kékes, zöldes, sárgásszürke, gyakran felhősen foltosan tarka, fiatalon inkább szürke, később kékeslila vagy galambszínű. Többnyire a liláskék és a szürkészöld szín egyidejűleg látható rajta. Felülete általában finoman, hálózatosan ráncos. Kalapbőre lehúzható. Lemezei közepesen sűrűn állók, nem vagy csak kevéssé lefutók, kissé vastagabbak és - ellentétben minden más galambgombával - érintésre, a körmöt rajtuk végighúzva nem törnek szét merev üvegszerűen, hanem puhán, rugalmasan elhajolnak. Spórapora fehér. Tönkje zömök, vastag, hengeres, feltűnően merev, 5-10 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag, fehér, de néha ibolyásan árnyalt. Húsa fehér, merev, pattanva törő. Nyersen is kellemes dióízű. Szagtalan. Zamatos, ehető gomba, amely kiadós is. Sokféleképpen elkészíthető, de mint minden galambgomba, ez is a legjobb más gombákkal keverve, vegyes gombás ételben. A kalap tepsiben sütve kitűnő csemege, de jól használható levesbe és salátának is. A galambgombák különösen alkalmasak szárításra, szépen, gyorsan és jól száradnak, színüket is megtartják. A szárított galambgomba könynyen megdarálható gombapornak. Ropogós, merev húsa konzerválásra is alkalmas.

F. Zs.