"Szívügyemmé vált a magyar tudomány továbbélése"

Interjú Dr. Berényi Dénes akadémikussal

Kárpátalja vendége volt a napokban Dr. Berényi Dénes akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke, aki az elmúlt években számos alkalommal járt már Kárpátalján a helyi magyar tudományosság fejlődését előmozdítandó, s akit ugyanakkor személyes szálak is kötnek ehhez a vidékhez.

- Feladatának, küldetésének tartja, hogy kapcsolatokat teremtsen és ápoljon Kárpá-taljával?

- Igen, több szempontból is. Mindenekelőtt személyes kötődésemet említeném, hiszen elsősor-ban ember vagyok, s csak azután tudós. Édesapám Erdélyben született, édesanyám viszont itt, Munkácson. Anyai nagyapám Beregszentmiklóson volt tanító, számos alkalommal hallottam elbeszélésüket a Latorcáig nyúló kertről, itteni életükről. Magammal hoztam erre a kárpátaljai útra két fiúunokámat - az egyik egyetemista, a másik középiskolás -, hogy ők is láthassák ezeket a helyeket. Ami további indítékaimat illeti, fizikusként, tudományos tevékenységem révén a világ számos országában megfordultam, s természetesen magyar tudósokkal is találkoztam. Még a rendszerváltást megelőzően kapcsolatba kerültem a kárpátaljai kollégákkal is. Így vált fokozatosan szívügyemmé a magyar kultúra, a magyar tudomány továbbélése, virágzása, avval együtt, hogy fizikusként a mai napig nem fejeztem be a pályámat. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az én szememben itt elsősorban nem etnikai, s különösképpen nem nacionalista reminiszcenciákról van szó, mert a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar tudományosság ügye bizonyos szempontból több, mint etnikai kérdés.

- Miért választotta idén Beregszászt ülése helyszínéül az Ön által vezetett MTA-bizottság?

- A bizottság minden évben egy kihelyezett ülést tart. Először Nagyváradon üléseztünk, azután Csíkszereda következett, majd Burgenland és Bécs, végül tavaly a Felvidéken jártunk. Igyekszünk tehát lefedni az egész Kárpát-medencét, mert bár bizottságunk az egész világ magyar tudományosságával foglalkozik, de érthető, hogy a Kárpát-medence kiemelten érdekel minket, hiszen itt összpontosul a magyar tudományos intézmények, kutatók jelentős része is. Azért választottuk továbbá ötödik határon túli ülésünk helyszínéül Kárpátalját, mert úgy éreztük, hogy itt, a négy kárpát-medencei magyar nagyrégió közül a legkisebben olyan hősi küzdelem folyik a magyar tudományosságért, s olyan eredményeket értek el, amelyek elismerést érdemelnek. Gondolok itt mindenekelőtt a beregszászi főiskola létrehozására, az itteni s az ungvári tudományos műhelyek eredményeire. Örömmel tapasztaltuk azt is, ahogyan keresi az együttműködés lehetőségeit a beregszászi főiskola és az ungvári egyetem, hiszen mi magunk is ezt igyekszünk ösztönözni. Erre törekedtem többek között akkor is, amikor e tanácskozást megelőzően tisztelgő látogatást tettem Mikola Vehesnél, az ungvári egyetem rektoránál dr. Soós Kálmán, a Rákóczi-főiskola rektora és dr. Spenik Ottó akadémikus társaságában.

- Milyen benyomásokat szerzett itt-tartózkodása során?

- Az unokáimnak is elmondtam, hogy én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy folyamatában láthatom Kárpátalja fejlődését. Legelőször még gyerekként, a negyvenes években, a magyar fennhatóság idején jártam itt. Azután hosszú szünetet követően a nyolcvanas években, még a rendszerváltás előtt ismét több ízben is megfordulhattam ezen a vidéken. A rendszerváltás óta viszont szinte évente-kétévente visszatérek, s hihetetlen fejlődést tapasztalok, különösen az utóbbi években. Örülök annak a határokon átnyúló regionális együttműködésnek is, amely az európai uniós pályázatok révén bontakozik ki mostanában. A határok eltűnését ugyanis nem csak úgy lehet elérni, hogy lebontják a határőrbódékat. Óriási lehetőségek mutatkoznak itt az együttműködésre a tudomány terén is.

kv