A molyhos tinóru

Amit a gombákról tudni kell

2005. július 29., 10:00 , 237. szám

Júniustól október végéig terem lomb- és fenyőerdőben, ligetes erdőben, erdőszélen, gyakran erdei utakon, ösvényeken, erdei füves helyen. Eléggé gyakori, de többnyire csak egyesével, elszórtan találjuk. Gyökérkapcsolt gomba. Aránylag szárazabb időben is gyorsan nő. Hamar kukacosodik és gyakran penész támadja meg. Ilyenkor az egész gombát hófehér vagy citromsárga bevonat borítja. Kalapja félgömb alakú, domború, kb. 5-15 cm nagy. Bársonyosan molyhos felületű, szarvasbőrszerű tapintású. A molyhosság az idős példányokon csökken, esetleg el is tűnhet. Színe eléggé változatos, lehet szürkésbarna, zöldesbarna, zöldessárga, gesztenyebarna. Bőre nem húzható le, sokszor táblásan berepedezik, és a repedésekben a hús sárgásan kilátszik. Csöves része (a kalap alatti rész) aránylag tág nyílású, idős korban a nyílások feltűnően sárgák, egyenetlenek, szögletesek. A csöves rész könnyen lefejthető, néha a tönkre kissé lefut. Színe élénksárga, tojássárga, az idősebb példányokon barnássárga, zöldessárgába megy át. Nyomásra többnyire nem színeződik erősen, de előfordul a zöldeskék színváltás is. A spórapor barnássárga. Tönkje aránylag karcsú, a kalaphoz viszonyítva vékony és hosszú, gyakran kissé csavart és görbe, lefelé nemritkán kissé vékonyodó, 7-15 cm hosszú, 0,5-3 cm vastag. Színe sárgás alapon vörösbarnával sávozott, csíkosbordás, de nem recés. Vöröses színt általában csak a tönk egyharmadán látunk, az alján, közepén vagy a tetején, és az fokozatosan megy át barnába. Húsa a kalapban elég vastag, puhuló. Fiatalon fehéressárga, később sötétebb sárga. Megtörve nem vagy gyengén kékül. A tönkben a hús sárgás, színtartó vagy kissé vörösbe, kékbe váltó lehet. Enyhén kellemes gombaízű. Szaga gyümölcsre emlékeztet. Fiatalon jóízű és sokféleképpen felhasználható, éppen úgy, mint az ízletes vargánya. Idősebb korban azonban csekélyebb értékű, mert tönkje kesernyés, kevésbé állóképes, de eléggé jól szárad.

F. Zs.