2005. augusztus 5.

2005. augusztus 5., 10:00 , 238. szám

"És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös?" (1 Péter 4,18.)

Az emberek világában "minden mulandó, minden halandó". A legtöbben erre így reagálnak: úgyis minden mindegy, mindnyájan meghalunk, és ezzel mindennek vége. Nekünk viszont, Isten gyermekeinek úgy kell figyelnünk az Igére, hogy soha ne tévesszük szem elől, mi a földi életünk célja, és hogyan lehet ezt elérni.

Életünk ezen a földön véges, de van folytatás: kinek-kinek aszerint, hogy mennyire hallgattunk az Isten Igéjére. Jézus azt mondja, hogy a halál mint egy tőr, úgy lep meg mindeneket, akik az egész föld színén lakoznak. Ezért szüntelenül késznek kell lenned. Semmilyen szándékos bűn ne terhelje a lelkiismeretedet, és ha valamit gyarlóságból vagy gyengeségből elkövettél, ne késlekedj bűnbánattal az Úr előtt név szerint bevallani!

Az igaz is csak alig tartatik meg! Nem lehetünk elbizakodva mi sem, Isten gyermekei. A halál még nekünk, hívőknek is nagyon kemény tűzpróba. Ott vizsgázik le a hitünk végérvényesen. Hogy ezen a földön Krisztusra alapoztunk-e, és milyen kincseket gyűjtöttünk: igazi gyémántot-e, vagy csak pozdorját, amit a halál tüze el fog égetni? Ha Isten gyermeke vagy, tudnod kell, hogy mi a fogyatkozásod. Igeversünk azt jelenti, hétköznapi nyelvre lefordítva, hogy a halált nem adják könnyen. Titok volt a születésünk, és a halálunk is az lesz. Amíg Isten el nem hozza a végóránkat, meg sem tudnánk halni.

Ha félelem nélkül akarsz megküzdeni az utolsó ellenséggel, akkor már itt, e földi életben kell, hogy foglalkozz vele. Mindannyiunkat foglalkoztat, hogy milyen a halál. Ezt is a Szentírásból tudhatjuk meg, éspedig az Úr Jézus példáján. Őáltala láthatjuk, hogy milyen lesz a feltámadás, az Ő példája tanít minket megküzdenünk a halállal . Rá lehet vetni a halálfélelmünket, a terheinket egyaránt. Földi életünkben gyakran előfordulhat velünk, hogy a Sátán torkon ragad, reánk törnek a bűneink kellemetlen emlékei. Ilyenkor szükségünk van rá, hogy a Mennyei Király lehajoljon hozzánk, és felemeljen minket. Mindez így lesz az életünk végén is . "Az igaz is (csak) alig tartatik meg..." Mindezekkel lehet vitatkozni, kétségbe vonni, megmosolyogni, lehet ellenséges tekintettel a szívedet még makacsabbul bezárni, de eljön majd az óra, amikor sokak szívébe újra belehasít az Ige szava: ha az igaz is csak alig tartatik meg, ha az igaz is éppen csak hogy megmenekül, hová lesz az istentelen és bűnös? Voltál-e már súlyos beteg? Szenvedtél-e már valamilyen balesetet? Érezted-e, hogy el kell rendezned a házad dolgait, mert lejárt a földi küldetésed? A terveid halomra dőltek, az álmaid szertefoszlottak? Ha igen, akkor mindez nem volt véletlen, hanem Isten zörgetett, az Úr Jézus zörgetett a szíved, az életed ajtaján, hogy figyelmeztessen. És óvjon Isten attól, hogy továbbra is kemény maradjon a szíved. Az Ige azt tanácsolja, hogy intsük egymást minden napon, addig, míg tart a ma, hogy közülünk senki meg ne keményíttessék a bűnnek csalárdsága által (Zsidók 3,13). Ne gyalázzuk meg az Isten kegyelmét, hanem igyekezzünk szent kegyességgel a mindennapjainkat megfutni, hogy földi utunk végén az Úr Jézus jobbjánál mindannyian üdvösséget találjunk. Ámen.

Tegze Lóránt