Egy családi zenekar - a Bózsár együttes

2005. szeptember 2., 10:00 , 242. szám

Van a magyar nyelvnek egy nagyon találó kifejezése arra az adottságra, amikor valaki mindenféle képesítés vagy tanulás nélkül is, egy adott szakmában vagy művészeti ágban a profikkal megegyező vagy ahhoz közelítő eredményt tud felmutatni: ez a szó az "őstehetség". Talán ez a legtalálóbb jelző, amellyel Bózsár Zoltán halábori muzsikust illethetjük.

A Beregszászi járásban aligha van olyan település, ahol a Bózsár együttest ne ismernék, hiszen hétről hétre számtalan felkérésnek tesznek eleget. A családi zenekar rangidőse, Bózsár Zoltán szerint azonban ezt a tevékenységet amolyan hobbi szinten űzik, nem lehet megélni belőle. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a Bózsár család ugyanolyan gazdaságot tart fenn, mint általában az itt élő falubeliek.

- 1973 óta játszottam különböző zenekarokban - kezdi a beszélgetést a zenei képesítéssel ugyan nem rendelkező, de a tangóharmonikán a profikat is megszégyenítő módon játszó és a muzsika szeretetét szinte a vérében hordozó legidősebb Bózsár. - Különösen szép emlékeket őrzök a kisbégányi Cseh Jánosról, egykori zenésztársamról, akit igen jó barátomnak vallhatok még ma is. A zene szeretete a fiaimra is átragadt, 1994 óta már a zongorán játszó Zoltánnal alkottunk egy zenekart.

- Amely később tovább bővült...

- Három évvel később a kisebbik fiam, János is csatlakozott hozzánk, aki egyébként szaxofonon játszik és az idén végzős az ungvári közművelődési főiskolán. Zoltán fiam felesége, Marika 2000-től tagja a zenekarnak és amellett a helyi református egyházközség kántora. Zoltán a vári zeneiskolában, Marika az ungvári szakközépiskolában végzett.

- Ha jól tudom, a fiatalok máshol is kamatoztatják zenei tudásukat.

- Zoltán a badalói kultúrház művészeti vezetője, Marika a kántortorkodás mellett Váriban éneket tanít.

- És akkor még nem szóltunk a Bózsár dinasztia legifjabb tagjáról...

- Hála Istennek, a kis 4 éves unokám, Adrienn sem esett messze a fájától, itt a falunapon is fellépett, de nagy sikere volt tavaly a KMKSZ és a Beregszászi Művelődési Ház által szervezett zenésztalálkozón is. Mi tagadás, kell is a frissítés, hiszen jómagam már könnyebben elfáradok egy-egy fellépés alkalmával.

- Általában milyen alkalmakon és hol léptek már fel ?

- Kárpátaljának szinte minden zugát bejártuk már. Lakodalmakon, falunapokon, bálokon és egyéb rendezvényeken léptünk fel. Pitkinnel (Baleczky Volodimir) - aki ismert beregszászi humorista, zenész és konferanszié - közösen muzsikáltunk Magyarország több városában, így Tiszaújvároson, Karcagon, Budapesten és másutt. Sok helyre visszahívnak bennünket, ami a legnagyobb elismerést jelenti a zenekarnak.

(tamási)