A munkácsi felsőkereskedelmi iskola futballcsapata volt az országelső

A Szent László-vándordíj

1940. június 13-án a munkácsi felsőkereskedelmi iskola futballcsapata nagy dicsőséget szerzett a Latorca-parti városnak: megelőzve minden magyarországi középiskolát, megnyerte a Szent László-vándordíjat. A hatvanöt évvel ezelőtti eseményeket a korabeli budapesti és munkácsi sajtó forrásanyaga, valamint édesapám, Popovics Pál, a kupagyőztes munkácsi csapat valamikori jobbhátvédjének visszaemlékezései alapján sikerült rekonstruálni.

Hóman Bálint magyar kultuszminiszter 1939 végén alapította a Szent László-vándordíjat, amelyet az ország középiskoláinak labdarúgócsapatai nyerhettek el. A magyar futball-utánpótlás serkentése, a sport népszerűsítése, a fiúk szellemi és testi megerősítése volt a rendelkezés célja. Néhány passzus a rendelet szövegéből:

"...A vándordíj alapításakor az az elgondolás vezetett, hogy a csapatsportok, de különösképpen a labdarúgó sport kiválóan alkalmas arra, hogy - a testi erő és ügyesség fejlesztése mellett - az ifjúságban az összetartozóság érzését, a bajtársiasságot, a küzdeni akarást és fegyelmezettséget is fejlessze és megerősítse... Kívánatosnak tartom, hogy az ifjúsági labdarúgó sportnak a vándordíj alapításával meginduló új küzdelmeire az ország valamennyi közép- és középfokú fiúiskolája a szükséges intézkedéseket és előkészületeket megtegye, intézeti válogatott labdarúgó csapatát megalakítsa s a vándordíjért folyó mérkőzéseken a Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja által kibocsátott kiírás értelmében részt vegyen..."

A vándordíj létrehozása pozitív visszhangra talált az ifjúság körében és az ország azon vezető beosztású tisztségviselői között is, akik valóban szívügyüknek tekintették a magyar foci jövőjét. A honi labdarúgás megújhodását várták sokan ettől a rendelettől. Az intézetek alig 20%-a nem nevezett csupán a Szent László-vándordíj első kiírásán.

A munkácsi Felsőkereskedelmi Iskola (korábbi neve: Kereskedelmi Akadémia) is benevezett a megmérettetésre. 154 csapat indult el a viadalon. A torna nem visszavágós, hanem kieséses rendszerre épült. Sorsolás döntötte el, hogy ki kivel és hol játszik. A Felsőkereskedelmi Iskola a munkácsi csapatok közül maga mögé kényszerítette a ruszin gimnázium és a tanítóképző gárdáját. Miután itthon legyőzte minden ellenfelét, megmérkőzhetett a sorsolás útján kiválasztott csapattal, a sátoraljaújhelyi gimnázium labdarúgó fiataljaival. Az ott megtartott küzdelemben a munkácsi labdarúgók örülhettek a továbbjutásnak, akik Kassán már a premontrei gimnázium csapatát utasították maguk mögé.

1940 pünkösdhétfőjén folytatódott a Latorca-parti város diákjai számára a további küzdelem. Nagyszerűen felkészített csapat volt a munkácsi keriseké (így nevezték a városban a Felsőkereskedelmi Iskola diákjait), amely Debrecent verte ki ezen a napon a döntő felé való menetelésben. A Munkácsi Sport Egyesület (MSE) Latorca-parti pályáján volt az összecsapás. A találkozó rossz időben kezdődött, de utána az időjárás jobbra fordult. A munkácsi fiúk magabiztosan, 5:3 arányban verték meg a debrecenieket, és ezáltal bejutottak a Szent László Kupa középdöntőjébe, ahol Magyarország nyolc legjobb középiskolás labdarúgócsapatával mérkőzhettek meg.

A Munkácson bemutatott nagyszerű teljesítményt idegenben is meg tudták ismételni, ugyanis Losoncon is győztek, s így bejutottak a legjobb négy közé.

A döntőbe jutásért a szegediekkel kellett megküzdeniük. Remekül sikerült ez a meccs is. A hazai pályán megtartott rangadón a kerisek 4:2-re úgy győzték le a Szegedi Fémipar focicsapatát - amely az egyik legerősebb tizenegynek számított -, hogy a félidőben 2:2-es döntetlenre állt még az eredmény.

A döntő előtt a helyi lapok mellett a Nemzerti Sport is kiemelt fontossággal írt a nagy torna finiséről: "Jövő héten befejeződnek a küzdelmek a középiskolások Szent László-vándordíjáért. Csaknem három hónapig küzdöttek diáklabdarúgóink az ország minden részében a kieséses vándordíj-küzdelemben való előbbrejutásért. A hatalmas jelentőségű vándordíjküzdelem 154 intézet 1700 ifjú labdarúgó palántáját mozgatta meg. A résztvevő csapatok a mai napig 152 mérkőzést vívtak az ország különböző vidékén. Most már csak két csapat maradt talpon: a Kaposvári g. (gimnázium - a szerző) és a Munkácsi fk. (felsőkereskedelmi - a szerző). A két együttes a döntőt június 13-án vívja meg Budapesten. A legnagyobb dicsőséget, az ország legjobb labdarúgó középiskolája büszke címet és a remekbe készült vándordíjat kettőjük közül valamelyik kapja meg."

A döntő napján a Nemzeti Sport címlapon méltatja a két legjobb csapatot, majd mindkét gárda előkészületeiről is beszámol. A tudósításból a még otthon tartózkodó munkácsi csapatról ezt tudhatjuk meg: "Kedden délután tartotta utolsó edzését a Munkácsi fk. Az utolsó edzésen kétkapus gyakorlás folyt az MSE-pályán. Ellenfél a helybeli polgári együttese volt. Szekeres József tanár, a csapat lelkes irányítója a pálya széléről adott időnként utasításokat. Odamentünk hozzá és beszélgettünk vele egy kicsit a Szent László-vándordíj döntője körüli dolgokról.

- Kimondhatatlanul örültünk annak, hogy bekerültünk a döntőbe - mondta Szekeres tanár úr. - Nem bíztunk benne, hogy kezdő létünkre kiverjük a jóhírű szegedieket. Éppen ezért szinte nem is hittük a mérkőzés után, hogy győztünk. Most már elhisszük...

Munkácsot egészen lázba hozta a "keristák" sikere. Filléres vonatot akartak szervezni, de a terv a mai helyzetben nem valósulhatott meg. Szekeres tanár úr azonban azt hiszi, hogy így is sokan leutaznak majd Munkácsról a mérkőzés megtekintésére. A többit meg majd megvigasztalja a rádióközvetítés...

A készülődésről Szekeres tanár úr a következőket mondta:

- Az összetorlódott évvégi események ellenére is a lehető legkomolyabban készülődtünk a csütörtöki döntőre. A játékosokat fűti a lelkesedés: az ország szívében, előkelő közönség előtt akarják bebizonyítani, hogy nem érdemtelenül jutottak a döntőbe! Nagyon kíváncsiak vagyunk az ellenfélre. Jó mérkőzést, szép küzdelmet várunk. Az eredményt persze még csak sejteni sem lehet. Majd meglátjuk..."

(Folytatása következik)

Popovics Béla,