A Zincsenko-ügy

2005. szeptember 9., 10:00 , 243. szám

A legutóbbi napok egyik meghatározó belpolitikai eseménye, hogy múlt pénteken benyújtotta lemondását Alekszandr Zincsenko, Viktor Juscsenko államelnök választási kampányának irányítója, a narancsos forradalom egyik meghatározó alakja, aki ez év januárjától az államelnöki titkárságot felügyelő államtitkár posztját töltötte be.

A hírek szerint Viktor Juscsenko elfogadta a politikus lemondását, hangsúlyozva, hogy nagyra értékeli az általa végzett munkát. Ugyanakkor az államfő internetes honlapja szerint Juscsenko elmondta, minap őszinte beszélgetést folytatott a titkárság vezetőjével, s konkrét feladatokat fogalmazott meg az elnöki apparátus munkájának javítására vonatkozóan.

A várakozásokkal ellentétben Zincsenko lemondása kezdetben alig váltott ki visszhangot a politikusok körében. Az egyetlen figyelemre méltó megnyilvánulás Nyikolaj Tomenko miniszterelnök-helyettes nevéhez fűződik, aki nyugtalanító és komoly jelzésként értékelte a történteket, amely szerinte nyilvánvalóan arra utal, hogy nincs minden rendben Juscsenko csapatában. Tomenko úgy véli, Zincsenko döntése komoly vita tárgyát kell, hogy képezze a Juscsenko-csapatban, annak tisztázására, milyen szerepe van az államelnöki titkárságnak, a nemzetbiztonsági hivatalnak, illetve a kormánynak, mivel úgy tűnhet, hogy a hatáskörök néha vándorolnak az egyes hivatalok között.

A szakértők egy része szerint Zincsenko lemondásának oka az lehetett, hogy a jól teljesítő kormányhoz képest az államelnöki titkárság elakadt a folyó ügyek áradatában; s bár Juscsenko több ízben haladékot adott a hivatalnak az állapotok rendezésére, a helyzet alapvetően nem javult. Mások úgy vélték, az vezetett a politikus lemondásához, hogy nem tudta megvalósítani elképzeléseit, illetve olyan moralistának tartják, akinek előbbre valók az elvei, mint az aktuális politikai viszonyok.

Végül hétfőn sajtótájékoztatót tartott az exállamtitkár, s az újságírók magát Zincsenkót kérdezhették a történtekről. A megszólaltatott bejelentése szerint veszélybe kerültek a narancsos forradalom vívmányai, miután egyesek az elnök környezetében megkísérelték befolyásolni az állami döntések többségét. Mint elmondta, sokáig igyekezett elérni az elnöknél Petro Porosenkónak, az ukrán nemzetbiztonsági és védelmi tanács elnökének menesztését, akit többekkel, köztük Alekszandr Tretyjakovval, az elnök egyik közeli munkatársával, valamint Nyikolaj Martinenkóval, a Mi Ukrajnánk parlamenti frakciójának vezetőjével együtt korrupcióra utaló cselekedetekkel vádolt. Hozzátette: korábban a "csapategység" megőrzése érdekében nem hangoztatta nyilvánosan ezzel kapcsolatos véleményét. Ugyanakkor kifejezte reményét, hogy lépése segít idejében megállítani a hatalomban zajló veszélyes folyamatokat, s rábírja az elnököt - akiben egyébként töretlenül bízik - a szükséges intézkedések meghozatalára.

Ami a jövőt illeti, a szakértők nem tartják kizártnak, hogy a volt államtitkár Julija Timosenko blokkjának választási kampányát irányítja majd a továbbiakban, habár maga Zincsenko határozottan tagadta ezt. Ugyancsak tagadta a politikus a megfigyelők másik feltételezését, miszerint Ukrajna moszkvai nagyköveteként igyekezne a jövőben rendezni az ukrán-orosz kapcsolatokat.

A sajtótájékoztatón jelen volt Petro Porosenko is, aki visszautasította a vele szemben felhozott vádakat, illetve követelte, hogy Zincsenko tényekkel támassza alá állításait.

Sajtóértesülések szerint mind Porosenko, mind az ugyancsak megvádolt Martinenko rágalmazásért pert szándékozik indítani Zincsenko ellen.

Kedden Juscsenko elnök Ivan Vaszjunyikot bízta meg ügyvezető államtitkárként titkársága vezetésével, borítékolható azonban, hogy az ügy ezzel még korántsem zárult le. A történtekre mindenkinek, még az elnöknek is reagálnia kell. (ForUm, korrespondent.net, bbc.co.uk/ukrainian)