Trianon: beszélnünk kell róla

Interjú dr. Raffay Ernő történésszel

A magyar nemzet múltja és jelene címmel tartottak előadássorozatot múlt szombaton Beregszászban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom Kárpátaljai Szervezetének közreműködésével. A Kölcsey Ferenc Szakkollégiumban megrendezett találkozó vendége volt dr. Raffay Ernő történész, a trianoni békeszerződés kérdéskörének egyik legkiválóbb magyarországi szakértője, akit kutatási témájáról kérdeztünk.

- Szakértőként mi a véleménye: mindent tudunk ma már a trianoni szerződés előzményeiről, megkötésének körülményeiről, illetve közvetlen következményeiről?

- Egyre többet tudunk erről a kérdésről, amint a magyarországi történetírás is egyre mélyebbre hatol. A nyolcvanas évek végétől kezdtek megjelenni mind gyakrabban a békediktátummal kapcsolatos könyvek, s manapság nem kis megelégedéssel figyelem, hogy már kimondottan baloldali történészek, nagy tudású emberek is írnak a témáról. Nagyon sok tény, francia, angol, német, olasz, román levéltári forrásokból származó információ lát napvilágot. Úgyhogy Magyarországon elég komoly Trianon-kutatás folyik. A vélemények azonban túlságosan megosztottak e kérdésben. Úgy vélem, nem minden történész tekint a dolgokra a magyar érdek szerint, pedig szerintem e tekintetben nem létezik valamiféle általános érdek, csak a konkrét nemzeti érdekek.

- Milyen elképzelése van az átlagos magyar embernek erről a tragikus történelmi eseményről?

- Nagyon sok magyar, elsősorban Magyarországon, nem is hallott még Trianonról, annak ellenére sem, hogy az ország 85 éve darabokra szaggattatott, a magyarság pedig szétszórt nemzetté vált. Ennek mindenekelőtt az az oka, hogy a magyar oktatási rendszer, a magyar tankönyvek nem igazán beszéltek, írtak erről. Tapasztaltam, hogy az elszakított területeken, így Kárpátalján is az emberek sokkal többet tudnak ezekről a kérdésekről, mint az úgynevezett anyaországban, ami persze nem is csoda, hiszen az előbbiek számára ez húsba vágó kérdés. Azért is járom Magyarországot és az egész Kárpát-medencét, hogy beszéljek Trianonról, hogy elmondjam az ezzel kapcsolatos véleményemet. S még csak nem is az a fontos, hogy egyetértsenek velem a hallgatóim, hanem az, hogy egyáltalán beszéljünk erről a kérdésről, hogy mindez bekerüljön a köztudatba.

- Gyakorta tapasztalhatjuk, hogy az emberek egy jelentős része azért is óvakodik - néha egyenesen fél - Trianonról beszélni, mert a közvélekedés szerint, aki ezt teszi, azt a szélsőjobboldallal hozzák összefüggésbe...

- Magyarországon bizonyos politikai, de szélesebb, társadalmi körökben is valóban gyakorta találkozhatunk azzal az előítélettel, hogy aki a magyar nemzet szétszakítottságáról beszél, az eleve jobboldali, sőt, szélsőjobboldali. Zömmel ugyan baloldaliak mondják, hogy Trianonról beszélni jobboldaliságot jelent, de tapasztalataim szerint a jobbközép gondolkodásúak között is egyre többen vannak, akik azt vallják, hogy hagyjuk már a csudába a trianoni kérdést, nem érdemes róla beszélni, mert akkor túlságosan jobbra csúszunk. Magam ezzel ellentétes véleményen vagyok. Szerintem ennek semmi köze a jobb- vagy baloldalhoz, azt mondom, hogy Trianonról mind a két oldalon beszélni kellene. Ez ugyanis nem jobb- vagy baloldali, hanem összmagyar ügy, amelynek nem volna szabad megosztania a magyarságot.

solt