Új igazgató a munkácsi magyar iskola élén

A magyarságtudat és a hagyományok megőrzése

2005. október 7., 10:00 , 247. szám

Szeptember 1-jétől a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola élén új igazgató áll: Schink István. Az alábbiakban vele beszélgettünk.

- Igazgató úr, mondana pár szót ifjúságáról, tanulmányairól? Milyen intézményekben tanult, illetve tevékenykedett eddig?

- Már a kezdetek is a II. Rákóczi Ferenc Középiskolához kötnek: 1968-ban itt indult kisiskolás pályafutásom. 1978-ban érettségiztem le. Mivel nagyon érdekelt a fizika, a továbbtanulás mellett is igen hamar elköteleztem magam. 1980-ban felvételt nyertem az Ungvári Állami Egyetem fizika szakára, amit sikeresen elvégeztem. Az egyetem után mérnökként dolgoztam, majd 1994-től ismét visszatértem az alma materbe fizikatanárnak. Később a nevelési és a tanügyért felelős igazgatóhelyettesi posztot is elvállaltam, augusztus 31-e óta pedig a középiskola igazgatójaként tevékenykedem.

- A tantestület hogyan fogadta a kinevezését?

- Nem fogadtam volna el a kinevezésemet, ha nem tudom magam mögött a barátaim, kollégáim bizalmát, hiszen csak akkor lehet eredményesen dolgozni, ha van összefogás. Egy iskolaigazgató akkor tud hatékonyan az iskola érdekében tevékenykedni, ha a közösség maximálisan mellette áll.

- Igazgatóként milyen célokat tűzött ki maga elé?

- Elsődleges célom a tanulók magyarságtudatának fejlesztése, ami - tekintettel arra, hogy Munkács magyar lakossága csökken - alapvető feladat. Fontos még a magyar nemzeti és az iskolai hagyományok ápolása, valamint a tanulók tudásának és az intézmény színvonalának a fejlesztése, emelése. Ezeknek a céloknak az eléréséért mindent meg fogok tenni a helyetteseimmel és a tanári karral együtt, hiszen ha az iskola szebb, jobb, a benne folyó munka még tartalmasabb lesz. Amennyiben pedig megtartani és fejleszteni is tudjuk a nemzettudatot, bizonyára még több szülő fogja majd intézményünkbe adni a gyermekét.

- Idén hány elsős kezdte az új tanévet? Sok ez vagy kevés?

- Örülünk annak, hogy a 2005-2006-os tanévet 31 elsős kisdiák kezdte, ami örömteli, ugyanakkor kissé szomorúak is vagyunk, mert ez most egyetlen első osztályt jelent, ami figyelembe véve az előző éveket - amikor is átlagosan két, sőt néha három-négy osztályt is tudtunk indítani - visszafejlődés. Az alacsony létszám nyilván annak is tulajdonítható, hogy sajnos kevesebb gyerek születik Munkácson. Mindenesetre ez a létszám egy osztályra sok, kettőre kevés.

- A tanévnyitó ünnepségen elmondott beszédében megmaradásunk három alappillérét említette...

- Meggyőződésem, hogy a fiatalság, a magyarság jövőbeni megmaradása szempontjából három fontos alappillér van: a család, a templom és az iskola. A családban a fiatal nyugodt, megértő környezetben nevelkedhet. Az egyház keresztényi tanítása által a gyerekek az igaz, hitbeli életre készülhetnek. Iskolánkban a vallásoktatásra nagy hangsúlyt fektetünk, rendszeresen járnak hozzánk katolikus és református hitoktatók. Az iskolában pedig a fiatalok elsajátíthatják a tudományokat. Mindhárom tényező fontos a hagyományok ápolása és tisztelete, a magyarságtudat erősítése szempontjából. Ha ez a három alappillér stabil, akkor bátran építhetjük rá a jövőt.

- Milyen rendezvényeket tervez az iskola ebben a tanévben?

- Az október eseménydúsnak ígérkezik. Tervezünk egy diák-szülő nyílt napot. Ezt a rendezvényt annak szenteljük, hogy kötetlen beszélgetések és más egyéb érdekes programok keretén belül jobban megismerjék egymást a résztvevők. November első hetében kerül sor a hagyományos Bolyai-matematikaversenyre. Decemberben pedig Mikulás-napi és karácsonyi ünnepségeket tervezünk. Áttekintve a jövő évi eseményeket, iskolánk jubileumi ünnepségsorozattal emlékezik hatvanadik születésnapjára.

- Hobbi, magánélet, családi állapot? Mondana erről pár szót?

- Nagyon szeretem a focit. Ezt a sportot már gyermekkoromtól kezdve űzöm, ha csak tehetem, és van egy kis szabadidőm, hódolok neki. A televízióban igyekezem megnézni a mérkőzéseket. A 70-es évek közepén a Munkácsi Kárpáti csapatában játszottam, ezek az élmények mind a mai napig nagyon kedvesek nekem. Egyébként nős vagyok, van két gyermekem. Az idősebbik fogtechnikusnak tanul Ungváron, a kisebbik pedig negyedik osztályos tanuló. Ide jár ő is, akárcsak eddig a családban szinte mindenki, vagyis követi a hagyományokat.

Fischer Zsolt