2005. november 14.

2005. október 14., 10:00 , 248. szám

"...mondom Néktek, ilyen hitet Izraelben sem láttam!" Luk. 7:1-10

Ezt Jézus mondja egy emberről, akiről alig tudunk valamit, de páratlan és követésre méltó jellemrajzot kapunk róla. Nem tartozik a választott nép tagjai közé, a római császárnak Kapernaumba kirendelt csendőre, karhatalmi százados. Jómódú ember, rabszolgákat is tart. Gyöngéd rabszolgáihoz, különösen ahhoz az egyhez, aki halálosan megbetegedett. Gazdája segíteni szeretne rajta. A százados tudott Jézus csodáiról, és hogy "úgy tanít, mint akinek hatalma van, és nem úgy, ahogy az írástudók". Ezért ő is nyitott Jézus felé, nyitottsága előbbi tetteire is rámutat: zsinagógát építtetett a városban. Ez az ember Jézushoz küldi a zsinagóga vezetőit, hogy gyógyítsa meg beteg szolgáját, ajánlólevélként tárják fel a százados ökumenikus lelkületét és adakozó készségét. Jézus elindul, hogy segítsen, de a százados a barátait küldi Jézus elé: "Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj." Alázatosságból fakad az is, hogy nem ő maga megy személyesen Jézushoz, nem tartja méltónak magát reá. Azt is tudja, hiszi, hogy Jézus meg tudja gyógyítani szolgáját anélkül is, hogy megállana a beteg ágya mellett. Jézusban azt az Urat ismerte meg, aki felette áll mindeneknek, szolgai formájában is "királyoknak királya és uraknak Ura". De felette áll a betegségnek, a halálnak, az elnyomásnak és a bűnnek, ő mindeneknek szabadítója. Milyen nagy örömet jelent ez Jézusnak, hogy egy katonaember így tekinti őt, amikor a rangviselő emberek annyi sokat tulajdonítanak önmaguknak, ezért mondják azt, hogy egy tizedes néha nagyobb úr a századosnál. Hát az egyház seregében hányan mi mindent elkövetnek, hogy tisztséghez, ranghoz, hatalomhoz jussanak! Mennyi sokat tulajdonítunk a titulusnak, közben a másikat semmire sem becsüljük. Milyen nagy szomorúságot jelentett Jézusnak az, hogy akik arra lettek kiválasztva, hogy önmagukon keresztül lássák meg Isten hatalmas tetteit, ezt nem tették. Ítélet az, amikor azt mondja Jézus: Mondom nektek, ilyen hitet Izraelben sem találtam. És a százados visszanyeri épségben, egészségben kedves rabszolgáját. Vajon nem példaértékű ez az ember? És vajon, az, aki azt ígérte: "ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig", ki-ki ott találkozhat vele, ahol van, és ez nincs felekezethez kötve, rólunk is elmondhatja-e Jézus: Ilyen hitet egész Kárpátalján sem találtam.

A napokban hallottam a televízióban egy nem túlságosan hívőnek mutatkozó embertől, hogy ő a vallásos és keresztyén ember között nagy különbséget lát. Egy vallásos a maga hitvallását rá akarja erőltetni a másikra, ugyanakkor eltakarja azt, akiben ő maga is alig hisz; egy keresztyén mértéktartó és Krisztus-hordozó, mert szerinte keresztyénnek lenni azt jelenti: olyannak lenni, mint Krisztus. És mennyire igaza van. Bárcsak úgy tudnánk betölteni mindnyájan küldetésünket, ahogy ezt a római százados a maga helyén.

Józan Lajos