Az 1956-os szabadságharcra és forradalomra emlékeztünk

Pozsgay Imre Beregszászban

A kárpátaljai magyarság is méltóképpen megemlékezett az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc 49. évfordulójáról, méltatta a börtönbüntetést szenvedett kárpátaljai ötvenhatosok tevékenységét. A központi megemlékezést vasárnap tartották Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola dísztermében.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által szervezett ünnepségen Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke köszöntőjében emlékeztetett, hogy sosem volt olyan egységes a magyar nemzet határon innen és túl, mint 1956-ban. "Talán még soha a magyar történelemben nem volt ennyire kézenfekvő, hogy a barikád melyik oldala képviseli a jót és melyik a rosszat. Adjon erőt a hétköznapjainkban, ügyes-bajos dolgainkban, döntéshelyzeteinkben ennek a tudata" – fogalmazott az esemény házigazdája.

A megemlékezés ünnepi szónoka Pozsgay Imre professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára volt, aki beszédében mindenekelőtt az 1956-os forradalom okairól és indítékairól szólt, hangsúlyozva, hogy a nemzeti függetlenség visszaszerzésének szándékán túl "az emberek valójában nem akkor lázadnak fel, amikor rosszul megy a soruk, hanem akkor, amikor el akarják venni méltóságukat, amikor egy nemzetet züllésbe hajszolnak, és az rádöbben arra, hogy ezek a züllesztő körülmények mily elviselhetetlenek."

A továbbiakban Pozsgay Imre méltatta a magyar nemzetnek a forradalom napjaiban tanúsított egységét, a megvilágosodás pillanatának nevezve az akkori eseményeket. Mint kifejtette, az 1956-os forradalmat leverték ugyan, ám a levert forradalmak legnagyobb tanulsága az, hogy nem vesznek el, mert a levert forradalmak leverőiknek adják parancsba programjuk teljesítését. Így volt ez az 1848-49-es forradalommal, amely után az október 6-i terror ellenére sem lehetett már visszaállítani az azt megelőző rendet, s hasonlóan alakult a helyzet szerinte 1956 után is, amikor a szörnyű leszámolást követő konszolidált Kádár-korszak ellenére a levert forradalom hatása tovább működött az 1989-es fordulat bekövetkeztéig.

A máról, a rendszerváltásról szólva az ünnepség szónoka úgy vélte, hogy a siker mellett a tanulságokról is említést kell tenni. Mint fogalmazott, a magyarság igazán a vereségeiből tanul, s elveszíteni is igazán mindig a győzelmeit tudja, ahogyan az 1989-90-ben, a rendszerváltás idején is történt. A szónok ugyanakkor úgy vélte, keserű tapasztalataink nem önsajnálatra kell, hogy sarkalljanak, hanem tanulásra. Szavai szerint a magyarságot egyetlen közös vállalkozásnak kell tekinteni, a magyarországiaknak a határon túli magyarokhoz nem iskolamesterekként kell menniük, hanem a tanulás szándékával; ne oktassanak senkit, hanem tanuljanak, hogyan kell megküzdve magyarnak maradni. "S ha ezt megtanulják, akkor azt is meg fogják tanulni, hogy akkor lesz igazán a forradalmi hagyománynak súlya, hatása és értelme, ha méltó Magyarországot csinálunk a magyar állam területén, s e méltó Magyarország miatt érdemes lesz Beregszászon, Ungváron, Pozsonyban, Kassán, Újvidéken vagy bárhol magyarnak maradni" – zárta beszédét Pozsgay.

A továbbiakban virággal köszöntötték Milován Sándort és Molnár Lászlót, az 1956-os események börtönbüntetést szenvedett kárpátaljai résztvevőit, az 1956-os emlékérem kitüntetettjeit.

Az egész kárpátaljai magyar társadalom azért fohászkodott, hogy sikerrel járjon a magyarországi forradalom – fogalmazott Milován Sándor. "A 2005. december 5-i népszavazáskor nem valamiféle viszonzást, valamiféle szolidaritást várt ezért a kárpátaljai magyarság az anyaország részéről. Mi egy természetes nemzeti önzést vártunk el a magyar társadalomtól. Azt vártuk el, hogy érezzék és tudják: nekik van szükségük ránk, hogy érezzék, baj van, fogy a nemzet" – mondta a szónok, azt kívánva végezetül, hogy "a magyar nemzetnek is legyen végre állama, ahol szem előtt tartják és érvényesítik a nemzeti érdekeket".

A szónoklatok után a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata adta elő erre az alkalomra készített verses-zenés ünnepi műsorát.

A rendezvényen megjelent Sziklavári Vilmos, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulja, Csengeri János, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulátusa beregszászi ügyfélszolgálati irodájának vezető konzulja, Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke, dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, dr. Soós Kálmán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Középszintű Szervezetének elnöke, Bakancsos László, a KMKSZ Beregszászi Középszintű szervezetének elnöke, Popovics Béla, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke, Bohán Béla beregszászi római katolikus plébános, valamint Taracközi Ferenc és Pál Attila beregszászi református lelkészek.

Ungvári megemlékezések

Ungváron csütörtökön méltatták az ünnepet a magyar szervezetek, pénteken pedig a Magyar Köztársaság főkonzulátusa adott ünnepi fogadást az 1956-os forradalom és szabadságharc 49. évfordulója alkalmából. Az eseményen Gazda László magyar országgyűlési képviselő, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke kitüntetéseket adott át az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) azon képviselőinek, akik sokat tettek Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye tudományos életének fejlődéséért.